Ha azt mondom képregény, elsőre nagyjából mindenkinek a szuperhősök jutnak eszébe. A műfaj hajnala óta valóban a szuperhős-képregények a legnépszerűbbek és legreprezentatívabbak, azonban ma már sokaknak ismerősen csenghet a Neil Gaiman-féle Sandman, a Fables, a The Walking Dead vagy egyéb független címek. Na, és azt hallottad, amikor Stephen King fia hat éven át képregényt írt? Ugye, hogy nem? Ez a Locke and Key széria.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Ilyés Alex
A Locke and Key, az IDW Publishing gondozásában jelent meg 2008 és 2013 között Amerikában, kis hazánkba pedig éppen idén teszi be a lábát az első két kötet a Fumax Kiadó jóvoltából, valamikor decemberben. A mű semmilyen szempontból sem nevezhető a klasszikus értelemben vett képregénynek, attól több fronton is eltér. Ami elsőként feltűnik az a nagyon egyedi, kissé rajzfilmes, éles kontúrú rajzolás Gabriel Rodriguez illusztrációin, amelyek a maguk egyszerűségében képesek megjeleníteni a borzalmak netovábbjait, a bohózatba illő humoros gageket, vagy akár mindkettőt, mint amikor két fiatal egy kulccsal kinyitja a testvérük fejét.
Ehhez mérten a történetvezetés is teljesen újszerű, és nagyon szépen idomul egybe a vizuális megjelenéssel. A vizuális műfajok alapvető szabálya, a „mutasd, ne mondd”, az alkotópáros ezt még egy szinttel feljebb emelik, és igen gyakran a leírt szöveg és a megjelenő kép között asszociatív kapcsolatot vonnak (egy hajós mögött kigyullad egy busz, miközben a hajós öngyújtóját hangosan égésre biztatja). Ez természetesen nem egyedülálló jelenség, a méltán híres Watchmen, vagy a szintén zseniális I Kill Giants című alkotás is élt már ezekkel. Ám Joe Hill egészen egyedi története, amely a Stephen Kingtől ismerős meghökkentő, természetfeletti horrorvilágot implementálja a képregénybe, valami teljesen újat ad a műfaj számára.
…
A teljes cikk elolvasható az f21.hu-n.
