Tartós párkapcsolat esetén előbb vagy utóbb mindenkit megtalál a kérdés: „Mikor lesz már esküvő?” Az esküvő eljövetelének mindenki nagyon örül, azonban ez az öröm nem tart soká, egyhamar érkeznek a következő, szinte már fenyegető kérdések: „Mikor lesz babátok? Próbálkoztok már?”
Ha az újdonsült ara netán rosszullétre, gyomorfájdalomra panaszkodik, azonnal letámadják:
„Csak nem terhes vagy???” Amennyiben a válasz nemleges, jön a szánakozás, miszerint, milyen kár, már azt hitte, jön a baba…
Ezeket a kérdéseket feltevő embereknek bizonyára halvány elképzelésük sincsen arról, mit jelent a tapintat. Hiszen, ha ismernék e kifejezés jelentését, bizonyára mellőznék e kérdéseket, melyek két okból is bántóak lehetnek.
Az egyik ok, hogy nem tudhatjuk, az adott párnak miért nincs még gyermeke. Megeshet, hogy nagyon is szeretnének, azonban a pár egyik tagjának nem lehet. Nyilván ezt nem verik nagydobra, hiszen senkinek semmi köze hozzá. Ez csakis kettejükre tartozik. Elég nehéz és fájó lehet egy gyermekre vágyó párnak megbékélni a ténnyel, miszerint sosem lehet saját babájuk. S erre a tapintatlan emberek még rátesznek egy lapáttal, azzal, hogy kérdéseikkel állandó jelleggel feltépik a sebeket. Elutasító válasz esetén pedig még ők sértődnek meg, hiszen nem tettek semmi rosszat, gondolják.
A másik igencsak mérvadó oka annak, miért ne kérdezgessünk erről egy ifjú párt, hogy sosem tudhatjuk, egyáltalán szeretnének-e gyermeket vállalni.
Hiszen egy nőnek nem kötelező szülnie. Igenis megvan a joga ahhoz, hogy ne akarjon áldott állapotba kerülni. Persze ezt a többség nem meri elmondani senkinek, mivel azonnal megbélyegeznék őt.
A társadalmi elvárás ugyanis az, hogy az esküvő után kilenc hónappal már élettel teli legyen a gyerekszoba. Senki nem gondol bele abba, mi van akkor, ha a pár még nem áll erre készen. A gyermek állandó felügyeletet és felelősséget jelent, nem lehet olykor néhány órára vagy napra félretenni őt. Így,
ha valaki még úgy érzi, nincs felkészülve erre, ne erőltessük rá!
Az erőszaknak sosincs jó vége. Felelősségteljesen, szeretetben csakis az tudja nevelni csemetéjét, aki testileg és lelkileg is felkészült, minden porcikájával vágyik az anyaságra és apaságra.
Tévhit, miszerint minden nőben megvan az anyai ösztön. Vannak nők, akik kifejezetten nem anyatípusok, s valóban jobban teszik, ha nem vállalnak gyermeket. Nem szabad engednünk a minket érő elvárásoknak, úgy kell élnünk az életünket, ahogyan mi szeretnénk. Ha úgy érezzük, nem vágyunk anyaságra, apaságra, akkor ne váljunk azzá! Türelmesen várjuk ki, míg megérünk a feladatra. Akkor sincs baj, ha ez sosem jön el. Jogunkban áll úgy dönteni, hogy gyermek nélkül éljük le az életünket.
Ebbe senki nem szólhat bele, csakis a mi döntésünk. Ne engedjünk a követelőző kérdéseknek, elvárásoknak! Éljünk úgy, ahogy nekünk a legjobb!