Véget ért a 2017/2018-as bajnokság, viszont pihenésre nem jutott sok idő. Amiről sokáig csak pusmogtak, igaznak bizonyult: Marco Rossi veszi át a magyar labdarúgó válogatott irányítását. Vajon ki lesz az utódja? – hektikus napok következtek, végül minden tisztázódott. 25 éve játszott utoljára európai kupameccset a DAC – majd elérkezett július tizenkettedike: DAC–Dinamo Tbiliszi, az Európa-liga selejtezőjének első körében. Szurkolóink díszkíséretet adtak a csapat autóbuszának, a fiúk átérezhették, piros betűs nap ez a klub számára!
Játékosainkon cseppet sem látszódott a megilletődöttség, viszont magamon éreztem némi libabőrt. Mit némi! Általában nem fukarkodom a szavakkal, de ahogy akkor, még most is gúzsba köti gondolataimat a pillanat ereje. Nem voltam egyedül ezzel a kellemes problémával, a bevésődés másoknál szintén megtörtént. A költő is tudja, „mit rejt e térkép?”:
„Erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, s a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg…”
A grúzok vezetést szereztek, majd Bayo találata feliratkozott Szaban Tibor müncheni gólja alá. Bármennyire 2018-ról kéne, hogy szóljon a jegyzetem, kimondva – kimondatlanul egy 1988-as időutazásban is kalandozunk általa. Az otthoni 1:1 után a visszavágón, Tbilisziben a mérkőzés végén még ennél is nagyobb csoda történt: vert helyzetből felállva fordítottunk, és továbbjutottunk az EL selejtezőjének második fordulójába. Mihaszna szavaim csak a tényeket képesek közölni, de higgyék el kérem, egy újabb feledhetetlen nyári estével gazdagodtunk. Az ívók megteltek, a sörcsapok kiapadtak…
„…és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.”
Akiknek megadatott a kiutazás a grúz fővárosba, persze tudnának még mesélni. Rossi mester győzelemmel búcsúzott. Az olaszt egy német szakember, bizonyos Peter Hyballa követte a DAC kispadján. Három nap telt el csupán, és kezdetét vette a 2018/2019-es Fortuna Liga. Zólyombrézón közel háromszázan jöttünk össze, megmászva a vendégszektor bejáratának szürreális csigalépcsőit. Itt ismét az utolsó percek adták meg a győzelemi induló alaphangját. A partybuszban az sem számított, hogy anno csak a hangom miatt nem lettem énekes.
…de nem volt folytatása az európai kalandunknak. Két vereséggel kiestünk, emelt fővel búcsúzva Európától. Bízva abban, hogy a vén kontinens visszavárja Dunaszerdahelyt, már csak a hazai küzdelmekben lelhettük örömünket. Még így sem lett vége az angol heteknek, mert a kupában is érdekeltek voltunk. Menetelve, hegyen – völgyön át, elcsapva a Nagymihályt odahaza, majd a nyitraiakat idegenben. Kedvesem szépséges járműve az első focis túráján jelesre vizsgázott. Nyitra idegenben – imádom, pláne, hogy a hazaiak stadionavató szertartásra vetemedtek volna ellenünk. Nem jött össze nekik a bravúr, és szemmel láthatólag a lelátón is akadtak még bőven munkálatok. A Nyitra folyón átívelő gyaloghídra pedig egy szerelmi lakat kívánkozik majd a jövőben…
Ketten hiányoztak a megszokott kezdő 11-ből, egy edzésen történt incidens miatt. Egyiküknek végleg távoznia kellett, a másikból vasállarcos lett egy időre. Szándékosan nem térek ki a nevekre, és az okokra, elég nagy port kavart az eset abban az időben. Ahogy egy másik történet szintén, de én tartom a szám. Egy 3:3-as döntetlen a trencséniek ellen idegenben sokkal többet elmond, nameg a táblázatban aktuálisan elfoglalt helyünk is:
Második a DAC!
(Folyt. köv.)
(Roberto)