Jelenlét. Miféle jelenlét? Jelen lenni? Mi az? Az ott és a majd helyett az ittet és a mostot választani. Nem lehet egyszerű, mert a jelennek nincs saját farkába harapó, öngerjesztő reményteljessége, nem lehet vágyakozás tárgya. Nincs benne semmi vonzó, semmi új, semmi, csak az, amit a szem lát és a szív érez most. Most!
Ugyanis ha valami, jelen esetben a Jelen, nem izgalmas, egyszerűen nem vonzódunk hozzá. Márpedig a jelennek csak a mostja van. Semmi több.
Nem nyújthat semmi újat, nem adhat mást. Csak azt, amije van, ami akkorra rendeltetett. A jelen kétségkívül az, ami. Sem több, sem kevesebb. Az én jelenem viszont egyedül az enyém! Teljes egészében, megfoghatatlan, roppanós valójában.
Ez a jelen! Megkínálja, felkínálja magát Neked. Szépen megterít, előkészül, szeletel, darabol, sürög-forog, röpköd körülötted. Öncélúan ugyan, hiszen nem kérdezi meg, mi álmaid tárgya, kívánságaid netovábbja. Viszont amije van, azt egészben odaadja neked. Csupán be kell engedned!
Nem tudok úgy a saját jelenemmel lenni, ha közben ott sem vagyok. Kissé paradox módon nem mindig vagyok ott, ahol a jelenem van, ahol történetesen lennem kellene. Elkalandozom, fejben máshol járok. Közben pedig úgy próbálok belsőséges, baráti kapcsolatokat fenntartani, hogy
– egy monitor képernyőjét bámulom a szeretett szempár helyett,
– a telefonomat nyomkodom a tömegben, ahol beszélhetnék másokkal is, ugyancsak jelen-lévő emberekkel. (S így már dupla annyian is lennénk, mindannyian a magunk jelenével.)
Ez pedig nem jó.
De a legrosszabb az, hogy a felszínes, gyorsan megírt mondatainkkal többnyire szeretnénk is úgy tenni, mintha valóban törődnénk. Nem mondhatjuk persze, hogy egyáltalán nem törődünk, mert az sem lenne igaz. Az a megfogalmazás viszont annál inkább, hogy sokan nem úgy törődünk, ahogyan leginkább szeretnénk,
– minőségi idővel,
– szemkontaktussal,
– érintéssel,
– odafigyeléssel,
– és sok tartalmas, együtt megélt csenddel.
A törődésben nem létezik kompromisszum. A kicsi törődés nem törődés. Az együtt töltött időt virtuális térrel, írott, szép szavakkal és élő videókkal sem lehet megspórolni. Bármennyire elkeserítő is ezt így leírva látni. Egy remek minőségű családi videó után is ottmarad bennünk az a szívfacsaró érzés, ami azt súgja, ez mégsem az igazi. De megkötjük a magunk kompromisszumait, mert örülünk, hogy legalább láthatjuk szeretteink filterezett sziluettjét.
Ha a jelenlét csak az online térre koncentrálódik, képtelenek vagyunk a valódi törődésre. A virtuális világnak is megvannak az előnyei, biztosan. De ha Te ott, abban a virtuális térben vagy, már nem fér bele az, hogy teljes égészében Itt és Most legyél. Hogy a Saját Jeleneddel legyél.
Bárcsak már ma megismernétek egymást – Te és a Jelened –, hogy az elkövetkező életetek során a lehető legtöbb időt együtt tölthessétek!
