KLIKK OUT-ARCHÍVUM
A cikk megjelent a Klikk Out 2011/11. számában.
Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Fotók: Ugróczky István
Rövid önéletrajzzal kezdhetnénk a beszélgetést.
Szerdahelyi vagyok. Ezen a helyen éltem, jobban mondva ott, ahol ma a büfénk van. Alapiskola és gimi Szerdahelyen, később a Mezőgazdasági Főiskola Nyitrán. Közben pár évet birkóztam, Nyitrán is. Következett két év katonaság Pilzenben, ott szintén sportoltam. Majd megnősültem és agronómusként rövid ideig Udvarnokban és Kürtön dolgoztam. Körülbelül ez idő tájt kaptam egy ajánlatot, ami külföldön, Münchenben biztosított munkát egy hipermarketben. Visszatérésem után az Albatros cégnél dolgoztam egy évig, mint vámraktár-vezető. Közben a feleségem azt forszírozta, hogy valamibe bele kellene vágni. Elkezdtük egy kisebb üzlettel. Talán emlékszel rá, itt volt a büfé mellett. Kis üzletecske egy kasszával. Szóval a feleségem kezdte el működtetni. És napról-napra jobban ment. Ott is hagytam 1998-ban a vámraktárt.
Milyen üzleti szabályokat hoztál magaddal Németországból és milyen volt az elképzelésed?
Elsősorban láttam benne fantáziát, és hittem benne. Münchenben ellestem, mit érdemes árulni, és hogyan kell a vásárlókhoz viszonyulni. Az sem véletlen, hogy stratégiailag jó helyen van a bolt. De, akkoriban még tényleg nagyon kicsiben próbálkoztunk.
Abból a kezdeti kis büfé melletti boltocskából egy közkedvelt élelmiszerüzlet lett…
Az apám és a húgom (az édesanyám meghalt még mikor iskolás voltam) felajánlották, hogy ha akarom, átvehetem a házat. Nem telt el sok idő, és az sem volt elég, ezért az egész házat átalakítottuk és az apám elköltözött Udvarnokba. A hely adott volt, ahhoz megvettük azt a részt, ami jelenleg a parkoló.
Egyszer csak azt vettük észre, hogy az emberek például úgy szóltak: a Baranyaihoz. Érzékelted, hogy a neved és egyben az üzlet neve erősen az emberek tudatába vésődött?
Hát persze. Amikor az üzletben vagyok, hallom, ahogy az emberek telefonálnak: Itt vagyok a Baranyainál… Hogy azután erősödött volna, miután kiírtam a nevem a boltra? Lehet, de azelőtt is erősek voltak olyan szószólások, hogy: Találkozunk a Baranyainál.
Szerdahelyre is betörtek a hipermarketek. Sok kis bolt befejezte, nem bírta az árháborút. A te boltod megmaradt.
Ha megnézed az árakat ma, nem sokkal alacsonyabbak a market-árak. Akkor igen, ma már nem.
Mivel fogtad meg a vásárlókat, hogy megmaradtál?
Próbáltunk másként viselkedni, és kedvesek lenni a vevővel. Fontos volt, hogy gazdag legyen az árukínálat. Akinél az egy-két korona nem számított, az elvárta, hogy az áru szép, friss és jó legyen. Sosem szabad öreg árut vagy másnapos kenyeret kínálni. Főleg a kenyérnek frissnek kell lennie.
Szóval az árakkal is tudsz ma konkurálni. Az üzlet kreditje miatt, és még mi miatt?
Ma már egy kicsit más a világ. A nagy üzletek sem kapják már nagyon olcsóbban az árut. Ma az a nyerő, aki készpénzzel fizet. Az épület a sajátom, nem kell bérletet fizetnem, tehát az árakkal könnyebben kalkulálok. Nem akarok nagy haszonnal dolgozni, inkább a színvonal megtartására törekszem.
Ez tetszik, ez már olyan nyugati, jó nyugati felfogás. Említetted a családias hangulatot. Te családiasan érzed magad a boltodban, de fontos, hogy az alkalmazottak is így érezzenek…
Természetesen. Hm, nekünk ez az egy üzletünk van. Máshová nem járok dolgozni, mindig ide jövök. Van huszonöt alkalmazottam, mindenkit ismerek. Nem csak névről. Tudom, hogy kik ők, és honnan jöttek. Minden évben tartunk egy összejövetelt. Biztos láttad a képeket a falon. Tudunk beszélgetni, tudunk időt szakítani a problémák megdumálására is. Aki jól teljesít, ahhoz én is jól viszonyulok.
Ha reggel bemész az üzletbe mire vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy sok a vásárló!
Talán tévedek, de ahogy néztem a boltodat, a terjeszkedés már nem lenne jó. A bolt elvesztené a varázsát…
Nem is lehet nagyobb, de nem is akarom.
A bolt mellett van egy kifőzdéd. Házias ételekkel próbálkoztok.
Hála Istennek, az is jól beindult. De ebben az esetben is amondó vagyok, nem szabad az árakkal elszabadulni. Persze, az ételnek finomnak kell lennie.
Kis családi üzletek. A család hosszútávon jól akar élni belőle, munkahelyet biztosít és arra törekszik, hogy jó szolgáltatást nyújtson. Emellett megszeretteti az egészet az emberekkel. Nekem a te történeted ilyennek tűnik. Te is így érzed?
Igen és bízom benne, hogy ez így lesz sokáig.
Én itthon érzem magam, itt születtem. Ahol a büfé van, ott volt a gyerekszobám. Tudom, hogy a bolt melyik részében volt a hálószoba. Ahol most ülünk, ott az apám lakott. Érzem az otthon melegét és ezt nem közhelynek szánom.
Munkába is haza jössz…
,,Így, így. Ez nagyon segített a kezdetekben, amikor a gondok és a nehézségek mindennaposak voltak. Hm… Maradjon így az egész, ahogy eddig. Rosszabb ne legyen.”