A közösségi oldalakat fürkészve manapság lépten-nyomon szakértőkkel és előadóművészekkel találhatjuk szembe magunkat. Mindkét kifejezés elég erős, mégis sokan kedvükre dobálóznak velük.
Láttam már egy, a többi szakmabelitől cseppet sem eltérő, vagy valamilyen módon kiemelkedő kozmetikust, aki egyik pillanatról a másikra lett szépségszakértő. De nem ritka az sem, hogy egy helyes étkezési javaslatot tévő, mely igazából semmi olyat nem tartalmazott, amit a világhálón ne találnánk meg mi magunk is, azonnal táplálkozási tanácsadóvá vált.
Kedvenceim közé tartoznak az újdonsült anyukák is, akik kéthétnyi anyaság után egyenesen a gyermeknevelés szakértői.
Mindent tudnak, tanácsokat osztogatnak. Itt szeretném kihangsúlyozni, akinek nem inge, ne vegye magára!
A másik egyre súlyát vesztő kifejezés az előadóművész. Egy előadóművésznek, úgy gondolom, elég komoly eredményeket kell letennie az asztalra. Ennek ellenére, aki párszor lehetőséget kapott, hogy ambíciót megmutassa a színpadon, azonnal felvértezi magát a megnevezéssel: előadóművész.
Hogy ezek az emberek honnan veszik a bátorságot, hogy magukat művésznek nevezzék, elképzelésem sincs. Ahhoz a szinthez meg kell mászni a létra minden egyes fokát.
Az önjelölt művészek aztán hamar világsztárként kezdenek el viselkedni. Pedig néhány jól sikerült előadás még nem ad erre okot.
Legyenek büszkék magukra, s ösztönözze őket a sok taps arra, hogy megjárják az előadóművészethez vezető utat, hiszen nem mindenki képes kiállni több száz ember elé a színpadra és minőséget nyújtani. Kérdés számomra, hogy mikor és hogyan csúsztak el ezek a dolgok ennyire, de az bizonyos, hogy sokak fejében nagy a zűrzavar…
