Valahol a szeveri lakótelepen. Illetve, legyek csak szépen konkrét – szever kettőn, abban a blokkban, amelyben lakom, és hogy még konkrétabb legyek, abban a lakásban, amelyben lakom.
Mondd ki azt, hogy love, és azonnal tudod, hogy szerelemről van szó. Mondd ki azt, hogy lóvé, és azonnal tudod, hogy pízről van szó. Mondd ki azt, hogy csőrepedés, és azonnal tudod, hogy valaki megszívta alaposan.
Így kezdődött:
– Szomszéd, vigyázzatok a fürdésnél, csöpögött a pincénkbe a víz!
– Persze, jó, szólok a lányoknak és magamnak!
Így folytatódott:
– Szomszéd, még mindig folyik!
– Most is? Mert megnéztünk mindent…
– Most is.
– Akkor a vízvezeték…
Adá, híveszke vízszerilenelt. Elmondok mindent, amit tudok, fotókat is a pincéről. Várok.
– Ez nem vízvezeték lesz, hanem a fűtés… valamelyik cső… –
mondja, és én kezdek ellilulni, mert bármilyen technikai anti-anti-antitalent vagyok, ezt megértem én is. Dudli…
Vésünk a fürdőszobában a bal oldalról. Természetesen a baj a másik oldalon van. De ez tökmindegy, mert valami katasztrófa következik. Megtalálja a helyet, leblendeli, vagy mit is csinál vele. Megengedjük a fűtést.
Szivárog. Innen is, meg onnan is. Meg amonnan is… Gyorsan stop a fűtésnek.
Péntek van. Komplett vezetékcsere. Hm… Azért, szerintem, ilyen csöveket logikusabb a talaj fölött vezetni, na de mindegy, ez van.
Szóval, péntek van, és a következő hét csütörtökjén kezdhetünk neki a munkálatoknak. Talán sikerül hamarabb (a cikk szerzőjének pici fohásza)…
Megnéztem az időjárás-előrejelzést. Hétfő éjjeltől mínusz hat… Dudli. A melegítők segítenek, de csak részben. Képtelenség befűteni azokkal egy lakást, max. egy szobát…
Arra felhívta a figyelmemet a szomszéd, ha nem akarok providentet felvenni a villanyszámlára, akkor okosan használjam a melegítőt.
Szombaton elmentem az Akadémiára, a meccsre egyet melegedni. Ez vicc volt… 🙂 Legjobb tevékenység ilyenkor a mozgás, nekünk meg amúgy is helyet kellet csinálni a szobákban a munkálatok miatt, ez meg azt jelentette, hogy a pincét is rendbe kellett hozni. A pince rendrakása egy időutazás volt. Elbúcsúztam végérvényesen a faterom zenészcuccaitól, régi erősítőktől, repróktól… Sok mindent viszont meghagytam, mert azonnal eszembe jutott a gyerekkorom…
Kidobni készültem két értéktelen festményt és egy régit, ami meg volt rongálva. Amikor cipelgettem ezeket a festményeket, a megrongált megakadt valamibe, kiesett a kezemből, pont a hátulsó oldalára. Mellesleg, majdnem a lányom lábára esett…
Láttam, hogy valami írva van oda… Katka lányom kezdi olvasni: Kéry mama hagyatéka. Meghűl a vér bennem és átfut rajtam a Kéry rokonságom talán utolsó két évszázada intenzív érzésben. A lányom is meghatódik.
Tényleg hihetetlen volt, ahogy megakadt a festmény, és úgy pottyant le, hogy elolvashattuk a szövegét a pince világosabb részében. A képet visszatesszük, akkor is, ha nem százszázalékos. A kép megszólalt, hogy maradnia kell. Még hogy csoda nem létezik!
Vissza a fő témához. Mi történt szombat óta? Becsöngettek hozzánk a Pittsburg Penguins hokiklub kabalafigurái, a pingvinek, mivel nálunk már kezd, főleg éjjel, hidegebb lenni mint Alaszkában, ahol edzőtáboroznak az NHL maszkfigurák. Ez vicc, illetve, csak majdnem igaz.
Szóval, szeveren hideg van, a lakásunkban pedig még hidegebb (egy pár napig még).
Biztos, hogy nem én vagyok az első a szeveri lakótelepen, akinek csődöt mondtak a fűtőcsövek, de az is biztos, hogy hovatovább egyre több ilyen hír lesz a lakótelepünkről. Ilyen szavakkal: csőrepedés, nagy fagyok, blabla…
Öregszik ez a lakótelep is…
Oké, veszem a lapot, de ezt az éjjelt a mínusz hatnál megérezték bizony az ízületeim is.
