A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre. Szerző: Mohos Máté Fotó: MTI
75. életévében meghalt Andy Vajna producer, a magyar filmiparért felelős kormánybiztos, a Rambo és a Terminátor-filmek producere.
…
Szeretjük kategóriába osztani az embereket, mert így egyszerűbb az élet, szeretjük felosztani a társadalmat a Jókra meg a Gonoszokra, mert így rögtön tudjuk, hova álljunk, és rögtön közösségben érezhetjük magunkat – ezt a mi generációnk már pár plakátkampánnyal ezelőtt megtanulta. Andy Vajnát nehéz volt így látni: balról a TV2 és az urizálás kapcsán pergett az ostor, jobbról amiatt, hogy nem volt terítéken eléggé a magyar történelem a filmalapnál, ha meg igen, akkor is csúnya büdös libsik álltak a kamera mögött.
Andy Vajna nagysága abban rejlett, hogy mindez nem érdekelte: nem volt tábora, egyéniség volt, olyan igazi amerikai típus, azzal az individualitással, amit nem oktatnak olyan iskolákban, ahol vagy kötelező orosz nyelv, vagy kötelező erkölcstan található a tantervben. Nem művész volt, nem zseboligarcha, hanem olyan szintű vállakozó, aminek Magyarországon maximum a paródiája tudott befutni az elmúlt években. Ez volt az, ami megkülönböztette a NER többi nagykutyájától: nem seggnyalásból gazdagodott meg, hanem a saját ívében, egy fodrászat-parókagyártás-megaproducer konkávban érte el a sikert, és éveken keresztül a nyereségeit és a bukásait a szabadpiac határozta meg: a Rambo sikeres volt, a Skarlát betű tanyált, a Die Hard 3 ütött, a Deep Rising hasalt, a Cinergiből meg a Carolcoból C2 lett, a Terminator 4-nek meg nem volt semmi értelme. Ilyen ez a showbiznisz.
…
A teljes cikk elolvasható az f21.hu-n.
