Mérő László, Emberi matek című könyvében említett egy kísérletet, melynek lényege az volt, hogy az általában magát kisebbségnek gondoló embercsoport van fölényben. Ez egy szociológiai és közgazdasági tényezővé is vált, ami, úgy hiszem, ma már mindannyiunkra vonatkoztatható.
Ugyan nem tudunk egymásról, de ha megvizsgálnánk az irányultságainkat, akkor nagy valószínűséggel mi is arra az következtetésre jutnánk, hogy annak ellenére, hogy magunkról azt hisszük, kisebbségben vagyunk, valójában többséget alkotunk.
A minap utaztam a vonaton, és amikor a táskámba nyúltam, észrevettem, hogy otthon felejtettem a könyvem. Ami nagy tragédia, mert a munkába vonatozás nálam szent Én-idő, amit mindig igyekszem valami tartalmas olvasnivalóra szánni.
Az út így azzal telt, hogy mindenfelé tekintgettem. Nézegettem a reggeli, álmos, hol sminkkel takart, hol komor ábrázatú, fáradt arcokat, gyönyörködtem a kilátásban és a felkelő napban.
Majd egyszer csak feltűnt, hogy velem szemben és mellettem is olvasnak (!) – mégpedig valódi könyveket (!!). Egyikük fiatalabb volt, a másikuk idősebb, egyik fiú, a másik lány. Kicsit odébb pedig egy néni tartott a kezében egy kívánatos kemény borítós (!!!) kiadást, aminek a súlya a táskája tartalmának legalább a felét kitette.
Ha én is gyakrabban felemelném a fejem a saját könyvemből, biztosan észrevenném az efféle hétköznapi csodákat. Jó tudni, hogy vagyunk, mégpedig ilyen sokan, akik szeretik a finom, illatos, nagy történetű könyveket. S ha igaz, ami igaz, mi vagyunk többségben.
Könyvet olvasni jó!
