A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Kovács Viktória
Zenét hallgatunk az utcán, a buszon, a szórakozóhelyeken, felkeléskor, lefekvéskor, a napi teendők elvégzése közben, és úgy általában jóformán mindenhol. Edzés, futás, vagy bármilyen mozgásos tevékenység során segít a ritmustartásban, lüktetése élénkíti a szervezetet, ezzel nagyobb teherbírást tesz lehetővé. Egyre többen vagyunk, akik a tanulást, írást, vagy egyéb produktív munkafolyamatot is zene kíséretében végezzük.
Sokakban él a tévhit, miszerint igazán koncentrálni csak teljes csendben lehet. Az 1900-as évek óta a témát érintő, egyre nagyobb számban publikált kutatások azonban mindezt nem csak cáfolják, de rá is erősítenek az ellenkezőjére. Alfred A. Thomas volt az első, aki 1920-ban különféle rendellenességek kezelése során – Mozartdallamait hallgatási stimulációként használva – meghatározta az úgynevezett Mozart-hatást. Úgy vette észre, a klasszikus zene pozitív hatást gyakorol páciensei mentális állapotára, fejleszti agyuk befogadóképességét. A Kaliforniai Központi Neurológiai Egyetem kutatói 1993-ban bebizonyították, hogy a zenehallgatás élénkíti az agy azon hullámait, melyek a relaxációt illetve az ébrenléti ellazultság állapotát idézik elő, segítve ezzel az összpontosítást, a tanulást és az emlékezőképességet. Dr. Valorie Salimpoor, a Rotman Kutatóintézet doktora néhány éve tanulmányban azt írta, mindez a zene azon agyi magvakra gyakorolt serkentő hatására vezethető vissza, melyek a dopamintermelésért felelősek. Ez az ingerületátvivő anyag ugyanis nemcsak az érzelmeket befolyásolja, hanem az agyi véráramlás fokozásával intellektuálisan is stimulálja az illetőt.
…
SZEMÉLYES AJÁNLÁS
Bizonyára mindenkinek megvannak a saját kedvencei. Jómagam instrumentális filmzenéket használok leginkább olyan zeneszerzőktől, előadóktól, mint Hans Zimmer (Eredet, Csillagok között, Esőember), Alexandre Desplat (Harry Potter-sorozat, Benjamin Button különös élete), The Cinematic Orhestra (A mindenség elmélete), Ludovico Einaudi (Életrevalók). De gyakran hallgatom Harry Gregson-Wiliams (Narnia krónikái, Mentőexpedíció), John Powell (Így neveld a sárkányod), James Newton Howard (Az éhezők viadala, Véres gyémánt), Thomas Newman (Némó nyomában, WALL-E), Yann Tiersen (Amélie csodálatos élete) kompozícióit is. Ha mélyebben beleássátok magatokat munkásságukba, számos olyan fantasztikus szerzeményükre bukkanhattok, amiket filmekhez kapcsolva nem találnátok meg. Emellett néhány személyes favoritként bátran ajánlom Ólafur Arnalds, Tony Anderson, Sigur Rós, Gustavo Santaolalla, Tracy Chataway, vagy Helen Jane Long zeneműveit.
…
A teljes cikk elolvasható az f21.hu-n.
