Tartozom valakihez.
Hozzám tartozol, én hozzád tartozom,
Egymáshoz tartozunk.
Minden vágyam, hogy hozzám tartozz.
Minden vágyam, hogy tarzozhassak valakihez.
De mi jut eszedbe a „tartozás”, „tartozni” szavakról?
Érdekes nyelv a magyar. A párkapcsolatban az egymáshoz való hűséget, az elköteleződést a tartozni szavunkkal is kifejezhetjük. S mint tudjuk, ez a szó egy bizonyos fajta függést, fizetési kötelezettséget is jelent. Érdekes összefüggés.
Egy egyedülálló nőnek, férfinek minden vágya, hogy tartozhasson valakihez. De miért is kellene tartoznia bárkinek is? A párkapcsolati hűség, egy kapcsolati viszony miért alapszik a tartozáson? S mivel is tartozunk?
Miért előfeltételez egy párkapcsolat állandó tartozási, kötelező érvényű adok-kapok viszonyt?
Természetesen egy kapcsolatban – lehet ez szerelmi viszony, akár egy jó barátság –, minduntalan adunk a másiknak, mégpedig kölcsönösen. Akkor billen helyre a belső mérlegünk, ha az adás-kapás kiegyenlített. De mindenféle elvárás nélkül kell ezt az egyensúlyt megtartanunk. Nem várhatjuk el a másiktól, hogy így vagy úgy tegyen, a mi kényünk-kedvünk szerint.
De miért ne várhatnánk el egy párkapcsolatban az odafigyelést, a törődést, a gyengédséget?
Kérdezitek. Mégpedig minden joggal.
Mert nem várhatjátok el! Ez nagyon egyszerű. A másik nem tartozik nektek semmivel sem. Senkit nem kényszeríthetünk arra, hogy szeressen minket, ez lehetetlenség. Akkor vagyunk rendben, ha azt, amit kapunk, önként adják. Kötelezettség, kérés, kényszerítés, zsarolás nélkül. Így tiszta ez.
Amikor azt mondjuk, tartozunk valakihez, akkor azt közöljük tudat alatt, hogy parancsolhat velünk? Ugyanis ezzel azt is kifejezhetem, hogy magammal tartozom neki, az én testem és lelkem őhozzá tartozik. Így szabadon rendelkezhet velem. Akár akaratomon kívül is. Ez a viszony pedig már nem tiszta.