KLIKK OUT-ARCHÍVUM
Az interjú megjelent a Klikk Out 2014/12. számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta. Fotók: Šenkár Márió
Az alaszkai Fairbanksben éppen tíz órával kevesebb az idő, mint Közép-Európában, légvonalban kb. 7400 km-re van Pozsonytól, és 2011-ben oda merészkedett édesapjával a komáromi Selye János Gimnázium történelemtanára, Elek József, akinek A Csallóközből Alaszkába – Tengerentúli kaland címmel jelent meg az „útinaplója”. Az útjukról, az amerikaiakkal, valamint az őslakosokkal szerzett tapasztalataikról beszélgettünk.
Úgy tudom, az alaszkai utazás története egészen húsz évre nyúlik vissza…
Igen, ennek van egy háttértörténete is, ugyanis anyu az utazáshoz szükséges pénzt apunak az évek során fokozatosan tette félre, és amikor apu betöltötte a 60-at, 2010-ben, akkor egy, több „összeesküvő” által megszervezett titkos szülinapi bulin megkapta a régi álma megvalósításához szükséges pénzt. Két évvel korábban már abszolváltunk egy közös utat apuval Skóciába, de akkor még nem gondoltam, hogy az egyfajta próbaútként szolgál majd Alaszkához. Én magam sem tudtam arról, hogy gyűlik a pénz, és ledöbbentem, de hamar kezdtem szoktatni magam a gondolathoz, hogy akkor megyünk Amerikába! Az izlandi vulkánkitörés miatt aztán ezt jegeltük egy évig, és 2011-ben vágtunk neki.
Mi az, amiért Alaszka ennyire megszólította az édesapját?
A táj. A 90-es években bejött ugye a helyes kis sorozat, a Miért éppen Alaszka?, és akkor ott láthattuk ezt a gyönyörű tájat…
Pedig azt nem is Alaszkában forgatták, bár tény, hogy nem olyan messze…
Buenos Aires is Budapesten volt az Evitában. 🙂 Egyébként teljesen mindegy, ha az emberbe egyszerűen bele van kódolva, hogy Alaszka egyenlő a szép tájjal. Alaszka pedig egy hatalmas vidék, ahol rengeteg szép tájat talál magának az ember.
Talán az is genetikailag kódolva van a családunkban, hogy ha valaki valamit a fejébe vesz, akkor azt véghez is viszi. Én is mindig szerettem volna eljutni Skóciába, az öcsém pedig bejárta egy furgonnal Amerikát, csak ő lusta volt ezt megírni. 🙂
Milyen módon jutottak el Alaszkáig?
Budapestről New Yorkig, majd belföldi járattal Bostonból minneapolisi átszállással már az alaszkai Fairbanksbe érkeztünk, ahol pedig már várt ránk az előre megrendelt, bérelt autónk.
Ketten vágtunk neki apuval, de nem is igazán volt olyan időszak, amikor magunkra maradtunk volna, mert Bostonban és Syracuse-ban is voltak ismerőseink, máshol pedig szintén valaki egyengette az utunkat. Körülbelül két hetet töltöttünk a keleti parton és egy hetet Alaszkában.
Történelemtanárként mi volt az, ami a leginkább érdekelte az utazásban?
Minden, mivel valamilyen szinten szakbarbár vagyok. A Boston melletti Plymouth-ban az 1620-as évekbe repültünk vissza az időben, és ott sikítani tudtam volna. 🙂 Tudjuk, hogy az amerikaiaknak azért gyakran hiányosak az ismereteik Európáról, de ott beszélgettem egy asszonnyal, és szóba került a 30 éves háború, a magyar királyság, Bethlen Gábor, a Habsburgok, és még sorolhatnám. Annyira képben volt, hogy öröm volt nézni. Boston történelmi részét is nagy élmény volt számomra végigjárni.
A könyvem egy részében is azt próbálom fejtegetni, mi adja Bostonnak azt a különleges hangulatát, amilyen még New York-nak sincs, és még Alaszkából is elájulnak, ha valaki Massachusetts-ből jött. Szóval jó volt látni, hogy mennyi különféle Amerika létezik.
De úgy, ahogy az amerikaiak gyakran hézagos ismeretekkel rendelkeznek rólunk, úgy mi is róluk, nem?
Az amerikaiak is egyébként úgy gondolják, hogy az európai kultúra a világ közepe, de például egy kínai már azt mondaná, mit akarunk mi itt, mikor nekik már ott a négyezer éves kultúrájuk. Nyilván mindenki mást tekint kiindulópontjának, de
ahhoz képest, amennyire meg vagyunk róla győződve, hogy az amerikaik saját őseik eredetét sem ismerik, élvezetes volt hallani, hogy azért ez nincs teljesen így, és sok újat tudtak adni. Ha bejárjuk Amerika különböző vidékeit, kiderül, hogy ugyanúgy sokszínű, mint akár Európa.
Az itthon szerzett ismereteik alapján bizonyára kialakult egy kép Alaszkáról. Ehhez képest milyen volt, amikor megérkeztek oda?
Amerikában mindenképpen hatalmasabbak a távolságok, és más a napi szintű életvitel is. A nyári időszakban, júliusban mentünk, amikor majdhogynem fehér éjszakáink voltak, 3-4 órás ún. éjszakával, és már ez is rendkívül megterhelő volt. De sokakat meglep, hogy milyen az ottani nyár. Amikor megérkeztünk, ismerősöknek mondtam, hogy 26 fok volt, aztán visszakérdeztek, hogy ugye mínuszban?! Erre mondtam, hogy dehogy, hiszen nyár volt. Ott is van nyár, gyönyörűen zöldellő fákkal, virágmezőkkel, csak rövid. Egy idős sofőr, idegenvezető, aki elvitt minket a sarkkörhöz, lenyúlt egy fa gyökeréhez, kikaparta onnan a humuszt, és arra kért, hogy nyúljak oda be. Benyúltam, és érezni lehetett a fa gyökérzete alatt a jeget. Szóval a fák gyökerei ebbe a vékony humuszrétegbe kapaszkodnak, és esélyük sincs egy viharosabb széllel szemben.
Mivel telt az egy hetük Alaszkában?
Alapvetően két lehetőségünk volt. Ezek egyike Anchorage, a legnagyobb város Alaszka déli részén, ahová Vancouvertől egy turistahajóval juthattunk volna el, néhány településen történő megállással. A másik pedig, hogy Fairbanksből csillagtúra formájában meglátogatunk bizonyos helyeket, például a Yukon folyót, vagy a kerekeslapátos gőzhajózást kipróbálni egy másik folyón. Persze ezek teljesen megszervezett túrák, a lehető „legszélsőségesebb” elemekkel, minthogy a cégalapító özvegye például pontban 14.35-kor kijön a folyópartra, és onnan integet majd a hajó utasainak, és akkor mindenki meghatódik. Az amerikaiak pedig nagyon jól meg tudnak szervezni olyan dolgokat, hogy még a hatalmas kopasz motoros is könnyezzen a meghatottságtól. Ez nekünk talán dedós dolognak tűnik, ott viszont teljesen normális. Másrészt félelmetesen talpraesettek a saját szakterületükön.
Találkoztak jávorszarvassal? 🙂
Olyan módon, ahogy a filmsorozat elején átsétál a városon, nem, de valószínűleg azért előfordulhat ilyesmi, mert a hotelok parkolójában is kint volt az állatról egy tábla, hogy ha megérkezik, akkor inkább ne kezdegessünk vele, hanem próbáljunk odébb állni, mert egy kicsivel erősebb nálunk. 🙂
Milyen tapasztalatokat szereztek az ott élőkkel? Miről beszélgetnek, mivel foglalkoznak a hétköznapjaikban?
Nagyon kíváncsiak arra, hogy ki honnan jött. Ahogy az angoloknál az időjárás az a téma, amellyel szinte minden dialógus kezdődik, itt inkább az, hogy honnan jöttél és kik az őseid. Ezt ők is bizonyos szinten számon tartják. Egyébként udvariasak, és próbálják megtudni a jövevénytől, milyennek találja azt a helyet.
Emellett abszolút normálisnak tartják, hogy dolgoznak, és nem úgy, hogy közben utálják az egészet. Ez szimpatikus volt, mivel nálunk meg gyakran az a hős, aki kerüli a munkát és másokon meggazdagszik.
Az iskoláiktól is sírhatnánk, és olyan kulturális-társasági központjaik vannak, amit rengeteg mindenre kihasználhatnak – ha kell, kosárlabda- vagy hokicsarnok, máskor pedig koncertet rendeznek ugyanott.
Arra is mindig ügyelnek, hogy szórakoztassák egymást. Ismerősek lehetnek másoknak is az amerikai felvonulások, ahol az utcán végigvonul például a helyi szépségkirálynő, aztán a tűzoltók vagy a nőegylet, stb. Órákon át képesek ezt csinálni, és tapsolni a másiknak. Teljesen más mentalitás.
Mennyire tört be Alaszkába az idegenforgalom, és mennyire van ez romboló hatással a helyi jellegzetességekre?
Tőlünk nagyon messze van, így talán nehéz elképzelni, de Alaszkába ugyanúgy járnak az amerikai turisták, mint az ország bármely más pontjára. Nem annyira elzárt, mint azt mi képzelnénk. Csak megvannak bizonyos részei, ahova nem lehet belépni, mert esetleg ott épp olajkitermelés folyik, vagy máshol azért, mert ott morcos állatok vannak. Egyébként nagyon komolyan építenek az idegenforgalomra, rengeteg a szálloda, de lakhatsz faházikóban is, helikopterrel elvisznek a gleccserre, és vadvízi evezőtúrán is részt vehetsz. Ez Amerika, és egy olyan jellegű városban, mint Fairbanks, megtalálható minden olyan gyorsétterem és üzletlánc, mint bárhol máshol.
Semmivel sem elmaradottabb az a vidék Amerika többi részénél. De ki lehet próbálni az élet kevésbé komfortosabb részét is, mint például a fabudit, ami egy floridait azért már elborzaszt. 🙂
Az őslakosoknak mennyire van lehetőségük megőrizni a saját kultúrájukat, törekszenek egyáltalán erre?
Én úgy vettem észre, hogy ez személyes. Van olyan, akinek csak az arcvonásai utalnak arra, hogy őslakos, egyébként abszolút úgy öltözködik, mint bármely amerikai. Más úgy mutatja be a saját családja vagy nemzetsége történetét, mintha valami rendkívüli különlegesség lenne, de távolságtartóan, mintha kirakatban mutogatná. Aztán vannak olyanok, akik komolyan veszik és át is élik a törzsi összejöveteleiket, de azokon kívül hétköznapi életet élnek. De hát Székelyföldön sem mászkálnak az emberek népviseletben az utcán, és Skóciában sem hordanak szoknyát a férfiak…
Néhány sorozat azt sugallja, hogy az őslakosok egy sor játékbarlangot üzemeltetnek…
Az indiánok komoly támogatásokat, adókedvezményeket kapnak – az amerikaiak így próbálják kompenzálni azokat a területeket, amelyeket egykor elvettek tőlük. Aztán kialakul egy réteg, amely ráérez, hogy mekkora üzlet ez a szerencsejáték. Szóval kapnak pénzt, csak aztán ugye kérdés, hogy mit kezdenek vele.
Sokan például nem tudnak mit kezdeni az identitásproblémájukkal, mivel nem élik azt az életet, mint hajdanán – szeretnék a hagyományaikat is megőrizni, de modern életet is élni.
Melyek azok a dolgok, amelyek hosszú távon is megmaradhatnak az emlékeiben Alaszkából és milyen tanulságokkal tértek haza?
Az első tanulság talán kiábrándító, de ha nagyon szép vidékekre akartok menni, akkor ne Alaszkába menjetek.
Alaszka mindenképpen gyönyörű, de összességében csak ezért elmenni oda nagyon drága, nagyon szép vidékek pedig vannak közelebb is.
Abból a szempontból viszont nagyon hasznos volt számomra, hogy egy teljesen más világba csöppen általa az ember. Kilépsz az európai kultúrkörből egy olyan vidékre, amelynek megvannak a maga szabályai, erkölcsei, értékrendszere. Valószínűleg túlságosan is európai beállítottságú vagyok, de ha felajánlanák, hogy menjek Amerikába dolgozni, akkor valószínűleg nem mennék. Pedig az amerikaiakban éppen a munkamoráljuk tetszett. Sokan próbálják megismerni Alaszkát, sokan dolgozni mennek oda, mások úgy, mint mi. Úgy terveztem, hogy az egész utunk pecsétjét az útinapló adja majd, és így is lett.
Számomra a történet akkor fejeződött be, amikor letettem a kéziratot. Mivel azonban ez elsősorban egy útinapló, tehát szubjektív, a benne foglaltak nem minden esetben fogadhatók el objektív állításokként, de örülök annak, hogy sokan, akik azóta megjárták Amerikát, alá tudták támasztani azt, amit jómagam is leírtam.
