Legjobb a hazai

Kedves Zoli bátyám!

Olyan szép gondolattal akartam indítani a mondókámat, de kénytelen vagyok pár sorral elodázni a jó hírt, mert felmérgedtem. Azt olvasom a hírekben, hogy tíz élelmiszer közül csupán négy a hazai. Hogy mindent úgy hozunk be külföldről: a húst, a gyümölcsöt, a mindent. Mamáék szegények forognak a sírjukban, de igazuk volt. Krumpliért a kamrába mentek a Tesco helyett, disznóhúsért meg a szomszédba, Gyula bácsihoz, akinél kéthetente volt vágás. Mindig engem küldtek át, ha Gyula bácsi megfőzte a kocsonyát, de csak akkor adta oda a tányérokat, ha válaszoltam a kérdésére. Milyen gyerek vagyok én? – így hangzott a kérdés, amire a válasznak mindig annak kellett lennie, hogy „fasza gyerek!” Aztán nyomott egy barackot a fejemre. 

Orvosnál se sorakozna ennyi ember, ha nem azt etetnék velünk az üzletek, amit külföldről behoznak. A múltkor háromra hívott a doktor, fél hat volt, mikor bejutottam, képzeld. Közben rám sötétedett, a takarítónő körbe söpört, és megkért, ha elmegyek, kapcsoljam le magam után a lámpát. Tíz percet voltam bent a dokinál. Megállapította, hogy zsíros a májam. Kérdezte, hogy iszom-e? Mondtam neki, hogy nem, de igény az lenne rá. Csodálkozol, mikor ennyi szemetet megetetnek velünk.

Na, de ide figyelj nagybátyó! Most, hogy kipanaszkodtam magam, végre a lényegre térek: készítheted a házi pálinkádat, a te kis keresztlányodnak ugyanis ősszel bekötik a fejét. Megkért, hogy én mondjam el Neked, mert ő most elutazott Olaszországba, és lehet, hogy a lagziig vissza sem jön, mert valami több hónapos munkája akadt ott valahol taljánföldön. De hogy ez mennyi mindennel jár, hallod?! A zenekar, a fotós, a vőfély, a terem, a meghívók… Csak úgy röpködnek a száz eurós bankók. Apu már jelezte, félreteszi a lagzira a pálinkáját, azzal is spóroljanak egy keveset a fiatalok. Ismered viszont aput, könnyen kísértésbe esik. De becsületére legyen mondva, legalább tudja, mi csúszik le a torkán, és nemet mond a behozott szeszre.

A kérő egyébként nagyon rendes srác, jó sógor lesz belőle. Szakácsgyerek, Norbinak hívják. Zsuzskának legalább nem lesz gondja a főzésre. A múltkor olyan szűzpecsenyét sütött, hogy azóta is a számban érzem az ízét. A fociról még nem volt alkalmam beszélgetni vele, de ha minden igaz, akkor angol drukker, úgyhogy egy kis átnevelésre majd azért szükség lesz, de megpuhítjuk. Majd iszol vele Te is pertut, ő meg megfőzi cserébe, amit kérsz. Ezt nem tőlem tudod, de Téged akarnak felkérni tanúnak. Meg pályáznak arra a szép tarkafarkú kakasodra is, amit szívesen látnának az ünnepi asztalon cigivel a szájában. Látod, az is igazi, háztáji, tökös falusi kakas. Csak ne kukorékolna annyit.

A kukorékolásnak viszont most már én is véget vetek, mert vásárolni kell mennem. Kitaláltam, hogy összedobok valami könnyű vacsorát magamnak, de kell hozzá kaliforniai paprika meg török dió. Látod, így múlik el a világ dicsősége.

 

Ölel unokaöcséd,

Balázs  

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább