A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre. Szerző: Varga Vencel
A szórakoztatás és a bulizás alapja valahol az első diszkók környékén kezdődik, hiszen ilyenkor találkozik a fiatal először alkohollal, hangos zenével, és más, hasonló ingerekkel. Lipóczy Csabival beszélgettünk a magyar diszkó-szcéna egyik legfelkapottabb formációjáról, a KatapultDJ-ről, alkoholról, a kezdetekről és a siker titkáról.
Amikor 2002-ben elkezdtétek, mi volt az alapkoncepció, mi változott ahhoz képest?
Andorral (Bozoky Andor, a KatapultDJ másik tagja – szerk.) gyerekkori barátok vagyunk. Egy házban születtünk, együtt nőttünk fel, egy iskolába jártunk, és együtt is döntöttük el, hogy azt fogjuk csinálni, amihez értünk: ez pedig az alkoholizmus. Ha komolyabban kell belemenni, akkor tök egyszerű – mi mindig is kreatívak voltunk. 1999-től 2004-ig televíziós műsort is csináltunk, ami magazin jelleggel futott, 2000-2001-ben kezdtünk el rádiózni.
Mindig az volt az első, hogy szórakoztassunk. Tehát a rádió király táptalaja volt az elindulásunknak, így folyamatában alakult ki a mi utunk.
Először a rádióban diszkóztunk, aztán rendes diszkók, kisterem, nagyobb terem. Játszottunk technót is, bármit is csináltunk, ezeknek mindig az alapja a szórakoztatás volt.
Kezdetben mik voltak a nehézségek?
Az, hogy gyerekek voltunk. Nem tudtuk, miként juttassuk érvényre az elképzeléseinket és hogyan álljuk majd meg a helyünket. Abban az időben, a 2000-es évek gyerekeként más volt, Youtube, Facebook híján más módszerekhez kellett folyamodni.
Mi még bakelitről kellett, hogy játszunk, ami mai fejjel nézve már borzalmasnak tűnik. Egy darab bakelit 5000 forintba került, egy darab Johnny Walker pedig 10 000-be. Önmagában a dilemma is egy horror, hogy veszel egy liter italt, vagy veszel két új zenét. Ha kétórás szettet játszottál, akkor első nekifutásból kellett 60 korong, tehát 300 000 forint kellett egy sima kezdéshez. Nem volt egyszerű.
Kik voltak azok, akiktől az elején a legtöbbet tanultátok?
Nekünk nagyon nagy szerencsénk volt e tekintetben. A főnökeink Bács-Kiskun legnagyobb diszkóját csinálták, olyan nevekkel zenéltünk, mint Axwell. Persze jót és rosszat is tanultunk. Csak és kizárólag azt emelném ki, aki a legeslegtöbbet segített, Bárány Attilát. Az idősebbek közül majdnem mindenki önző, magával van elfoglalva, nem törődik semmivel, palotákat, házakat húznak fel, a feltörekvő generációt pedig vagy leszarják, vagy nyakon tapossák. Ez alól ő egy óriási kivétel, minden kérdésünkre válaszolt. A másik, akitől nem direktben tanultunk, az pedig a Budai volt. Őt az újabb generációk annyira már nem ismerik. Külföldiek közül szintén mázlink volt, Tiestóval háromszor is találkozhattunk úgy, hogy ott állhattunk mellette. Illetve, aki még nagyon megmaradt, az DJ Rush, ő brutális volt. Már említettem, hogy technóztunk, tőlük nagyon sokat lehetett tanulni, közülük is kiemelkedő Ali, aki mostanában Dubfire néven fut.
…