Dunaszerdahely utcáin sétálva 2.

Szülővárosom megelevenedő történelmi emlékei

Pár gondolat erejéig még maradunk az óvárosi Grundon, érintve a szomszédos lakótelepeket. Ahogy a táj arculata változott, úgy értünk lurkókból tinédzserekké, és a környező fák is egyre magasabbak lettek. Volt ott négy vagy öt hatalmas jegenye, szinte már az eget karcolták. Végignézték, ahogy eltűnt körülöttük az ódon város, átadva helyét a szocializmus arculatára jellemző panelrengetegnek. A nagy parkoló mögött, hasonló nagyságú zöld területet alakítottak ki, ami később a jegenyefákkal együtt a bevásárlóközpont „áldozatává lett”.

Első rész: goo.gl/nJ2ios

Napjainkra a Grund is inkább játszóparkká vált, hintákkal és homokozóval. A Vajanský utca túloldala szintén egy többfunkciós épületet kapott. Hogy mi szerepelt az eredeti tervekben, azt nem sejtem, de volt ott már autószalon is, most pedig alul falatozó, felül ruhabolt található. Azelőtt sokáig fejtetőig érő gaz volt itt, ahol járatokat vágva sokat kalandoztunk. Ez a rész tulajdonképpen már a Neratovice térhez tartozott. Volt, hogy átcipeltük ide a gombfoci pályánkat, mivel középütt panellapok, és oszlopok maradtak valamelyik építkezésről, ideális helyet biztosítva számunkra a játékra.

A nagy útkereszteződés korának legmodernebb csomópontjának számított, ahol kétszer két sávon haladt a forgalom.

Amikor a Bős és Galánta felé vezető utakat megépítették, keresztezve a Lenin utcát, egy jelzőlámpákkal ellátott útkereszteződés épült ki. Gyakoriak voltak a balesetek, mivel nagyon frekventált lett ez a szélrózsa keleti-nyugati, illetve északi-déli irányának találkozópontja. Azóta a kereszteződés helyén már körforgalom épült, melyet nemrég ismét átépítettek. Ha már itt tartunk, most a nyolcadik emeleti lakásunk északra néző látképét írnám le dióhéjban. Szemben volt a Mezőgazdasági építkezési vállalat székháza, ma az Adóhivatal található benne, mellette azelőtt pékség működött. Előttünk a Fő utca, egy kisebb parkolóval. Egy darabka a letűnt korok épületegyütteseiből megmaradt mutatóban a sarkon. Érdekes, hogy ez a rész sértetlenül átvészelte az Óváros átalakulását, és a korábban eléggé lepusztult egy- és kétszintes nyeregtetős házakat helyrepofozták.

Dunaszerdahely egyik emblematikus épülete a munkásszálló, vagy ahogy sokan még ma is nevezik a „Robotnícky hotel”.

Munkásszálló, fotók: Németh Sándor (Karaffa Attila képarchívuma)

Omladozó vakolat, ha fel kéne sorolnom, mi minden volt már itt, az egy külön jegyzetre való írás lenne. Amúgy „kataszterileg” ez már a Halpiac tér, nem összetévesztendő azt a régi hasonló nevű térrel, mely a Lefutós utca keleti végén volt található. Régi képeslapokat böngészve az ember eltűnődik, pár évtized alatt mennyire megváltozott minden az Óvárosban. Ha tehetném, visszamennék az időben, hogy megtudjam, pontosan mi hol volt a mai állapothoz képest. Szerencsére sok minden megmaradt fejben is, így a Galántai út építésének folyamata, amikor szinte belehasítottak családi házak egységébe, kialakítva így valami teljesen újat.

Még sétáltam anyámmal a keleti lakótelepre, ahol két oldalt szintén családi házak álltak, a nagy útkereszteződéstől kelet felé.

Volt ott egy bolt, talán cipőüzlet ahol gyakran megfordultunk. Pár fillérért színes szivacslabdát is árultak. Ugye, így érthető, miért emlékszem erre a mai napig. A bontás gyorsan végbement, pár hónap alatt eltűnt a föld színéről ez a rész is. Jobb oldalt a Neratovice téri lakótelep épült meg, míg bal oldalon a Halpiac blokkjai már korábban is álltak az öreg házikók „udvaraiban”. A Neratovice tér egy Közép – csehországi kisvárosról kapta a nevét, talán ott meg Szerdahelyről lett lakótelep elnevezve?!

A házunktól nyugat felé haladva a főúton, jobbról elém tárul a Városháza tér, szemben a Városházával.

Fotók: Majda Dusan (Karaffa Attila képarchívuma)

Azelőtt a Városi Nemzeti Bizottság székelt itt, egy téglalap alakú épületben, melyhez később hozzáépítettek, majd Makovecz Imre tervei alapján kialakult a mai arculata. A múlt rendszerben egy nagy vörös csillag volt a tetején, ami éjszaka világított is. Emlékszem egy vihar alkalmával a szél földnek csapta. Hogy mi lett a további sorsa, azt számomra homály fedi. A Lenin utca túloldalán zászlórúd-tenger „színesítette” a látképét, mögötte kezdődött a Városháza tér. Mára ezt a részt korabeli házak tervrajzai alapján, szintén Makovecz Imre által beépítésre került. A szomszédos cukrászda – ahová vasárnaponként puncsos süteményért és spiccért küldött le édesanyám –, jól menő sörözővé lett. Legalább is ezt hallottam róla. Kedves egészségükre…

(folyt. köv.)

(Roberto)

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább