A cikk megjelent a Klikk Out 2019/01-02. számában.
Sokan mondják, hogy a környezetünk visszahat ránk, ahogy kint, úgy bent, tiszta udvar, rendes ház és még sorolhatnám. Bizony, van benne valami. Számos elképzelés létezik magáról a rendről és a rendetlenségről, amit a mi, európai felfogásunk inkább csak fizikai síkon értelmez. Ebben van talán a legnagyobb tévedésünk. A rend ugyanis egy életforma. Tudtam meg minap Marie Kondo: Tiszta öröm című könyvéből.
Mi, európaiak, a rendrakás fizikai folyamatának vagyunk professzionális tudorai. Azt gondoljuk, hogy a rend a lakásban fellelhető tárgyak megfelelő elhelyezését jelenti. Csupán arra koncentrálunk, hogy mit hova tegyünk, hogy egy viszonylag élhető, mégis szerethető életteret alkossunk magunknak.
Nincs is ezzel semmi baj. Így lettünk programozva, így tanított anyukánk. A rend viszont elsősorban egy belső, lelki minőség, melyhez hozzátartozik magunk tisztítása és örömforrásaink felszínre hozása is. S mi más volna erre a legalkalmasabb tér, mint a saját otthonunkban létrehozott rend? Hol vegyünk magunkat körbe a szeretett dolgainkkal, ha nem ott, ahova a szívünk naponta visszahúz?
A rendrakás művészet! Belőlünk sarjad. Ha nehézkes a kezdet, könnyen segíthetünk magunkon azzal, ha tudatosan megfogalmazzuk a szükséges első lépést: rendet rakok, s mindezt azért teszem, hogy én magam is rendben legyek.
Nem kell sürgetnünk a folyamatot, a rendrakás egy hosszadalmas, olykor kusza, furcsa csavarokkal teli, kacskaringós útvesző. Számos buktatóval, zsákutcával, amelyek könnyen félrevezethetnek bennünket. Rajtam egy kisebb pánik lett úrrá, amikor Marie Kondo könyvét a kezembe véve arról olvastam, hogy minden olyan tárgyat, amihez nem fűz öröm, kihajítsak. Szeretem azokat a ruháimat is, amikhez nem kifejezetten fűz jó emlék, azokat a csetreszeket pedig főleg, melyeknek bonyolult családi történetük van.
A KonMari módszer egy, a ma már jól ismert rendrakási módszerek közül, mely olyan bajba jutott rendkeresőknek segít, akik elvesztek az otthoni kupachalmaik közt és kétségbeesetten keresik a kiutat.
Mielőtt teljesen elkeserednél a saját kupid láttán, tudnod kell, hogy a fizikailag létrejövő időnkénti rendetlenség nem feltétlenül jelent káoszt. Ez csak egy kis bordel, amit fél óra alatt összerámolhatunk. Ehhez viszont az kell, hogy előtte már Rend uralkodjon a házban, és a szükséges dolgoknak szépen kialakított, következetesen átgondolt tárolóhelyük legyen.
E belső-külső folyamat közben viszont nem árt, ha valaki fogja a kezünket – akár virtuálisan is –, és átsegít minket a nehézségeken. Marie Kondo pedig egy tökéletes és hiteles társ ehhez.
Én elhatároztam, hogy megcsinálom. Rendet teszek! Folytatás hamarosan.