Klikk Out Vikkendhouse: A törzsfőnök szelekciója

Magazinunk heti rendszerességgel megjelenő műsora, a Vikkendhouse nem mindennapi emberek zenei oldalát hivatott bemutatni. A beszélgetés mellé párosul egy mix, melyben a gondosan összeválogatott kedvencek szólalnak meg. Az eddigi részekben legendás zenészek, zenegyűjtők, festők, rajzolók és a főleg felvidéki kultúra aktív művelői szerepeltek. 

Fotók: Ugróczky István

A jó szokás folytatódik a sorozat hetvenedik epizódjával. Mai főszereplőnk Orosz Örs, a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője. Úgy érzem,  nem kell bemutatnom a tábort, ami mára Felvidék legnagyobb kulturális megmozdulásává nőtte ki magát. Méretét és populációját tekintve bátran nevezhetjük fesztiválnak is. Örs és csapata szűnni nem akaró energiával egész évben azon dolgozik, hogy a Gombaszögi életérzést megteremtse. Ez minden évben sikerül, ennek többször is tanúja voltam. A tőlünk pontosan 300 kilométerre található helyszín nem riasztja vissza a diákokat, rengeteg csallóközi fiatal tölti ott a legizgalmasabb hetet a nyáron.

Emberünk gyakrabban járja ezt a vonalat, mint azt gondolnánk. Mivel ebben főleg az autórádiója hű társa, rengeteg zenét hallgat és kedvenceit énekli hangosan, a fesztivál Jóvilágvan-koncertjén pedig boldogan ugrál az első sorban. Lássuk és halljuk, milyen utat járt be a zenével, mik a mostani kedvencei, mik azok, amik a legjobban inspirálják a gombaszögi törzsfőnököt.

ejszakai furdozes

A legtöbben talán Gombaszög főszervezőjeként ismernek, de a civil szervezeti hivatásomba nyelvi jogainkért, vagy a szlovákiai magyar ügyekért való kiállás is beletartozik. Nyitra megyei képviselőként az idegenforgalmi bizottság elnöke vagyok. Szabadidőmben szenvedélyes gyűjtő vagyok, nem tudok lassítás nélkül elmenni a szép klasszicista épületek, vagy templomromok, szobrok mellett. Szeretem a kilométereket is, általában mozgásban vagyok Komárom és Kassa között.

Milyen a kapcsolatod a zenével? 

Esetleges, de őszinte.

Nem szerettem zongorázni, de volt egy tündéri 80 éves tanítónénim, egy rimaszombati őspolgár-család leszármazottja, Molnárné Zawacky Dóra, akit a Zeneakadémián még Kodály Zoltán is tanított. Ha valami miatt a tantermi óra meghiúsult, akkor a Belső körúti (akkori Lenin kert / Leninové sady) lakásában a fekete koncertzongoráján gyakoroltunk.

Hamar kiderült azonban, hogy nem erre születtem, s bár énekeltem mindenféle diák és egyházi énekkarokban, és a mai munkámban is nagyon sok az interakcióm mindenféle zenei produkciókkal, nem mondhatom, hogy ezért csinálnám.

Amolyan autóban mp3-akat hallgató (és teli torokból üvöltő) zenefogyasztó vagyok, nem túl kifinomult ízléssel.

Gyermekkorodtól milyen hullámokon mentél át a zenei rajongást illetően? Mi ment és mi maradt?

Számottevő koncertre járós punk korszak után az egyetem alatt volt olyan 3 éves periódusom, amikor sokat jártam a prágai Rudolfinumba komolyzenei hangversenyekre, de végül emellett a stílus mellett sem köteleztem el magam. Franciaországi cserediákoskodásom alatt a francia zenével is elég átfogóan megismerkedtem, mert a nyelvtanár minden órára ajánlott egy-egy előadót, vagy dalt, aminek becsületesen utána is néztem.

Mostanság a környezetem gondoskodik arról, hogy mindig jó zenék szóljanak körülöttem.

Ha most nem csak a táborban zajlott koncerteket vesszük, mi volt életed eddigi legnagyobb zenei élménye?

Nem nagyon tudok elvonatkoztatni a nagy közös tábori éneklésektől, hiszen azok határozták meg a diákéveim. Ezeken a legjobb barátaim is ott voltak, akikkel a mai napig az élet több területén is együtt dolgozunk. Bár, ha arra gondolok, az utóbbi években melyik dalt hallgattam meg a legtöbbször, akkor a Kalózok dala remix 2010 (mesefőcím) toronymagasan vezet. 🙂

Mi a véleményed a szlovákiai és a magyar könnyűzenéről napjainkban?  

A zeneiparral Gombaszög és egyéb fesztiválok, városnapok szervezése során kerültem közelebbi viszonyba. Rengeteg izgalom, drukk, munka és egy-egy sikeres akció után közös öröm érzése kapcsolódik ezért számomra a zenéhez. Magyarország számos nagy produkciójával együtt dolgoztam, láttam  pozitív és negatív példákat egyaránt. A sokfős menedzsmentek és marketing szakemberek által körülvett felkapott előadok mellett igyekszem meglátni az őszinte, művészi törekvésű kis zenekarokat is, és ha módomban áll, lehetőséget adni nekik a bemutatkozásra.

Gombaszög erre mindig is jó lehetőséget biztosított. Nagy öröm, hogy idén egy új, kifejezetten felvidéki zenei színpadot is indítunk. Bár már volt hasonló kezdeményezés, a fesztivál mostanra érett meg rá. Sokkal jobban hiányoznak a kezdő löket intézményesített keretei a felvidéki zenekarok számára, mert sajnos az egyik legnagyobb probléma, amivel szembesülniük kell, hogy nemigen tudnak bekerülni a magyar zenei piacra, s ezáltal ténylegesen megmérettetni és megismertetni magukat.

Mi alapján válogattad össze a zenéket a mai mixhez? 

Az autómban található pendriveról válogattam.

 

A MIX


 

TRACKLIST:


Luanne Momzy – Gyorscsárdás

Rodrrigo y Gabriela – Tamacum

Les Ogres de Barback – Au café du canal

Hiperkarma – Sosem voltunk senkik

Ghymes – A bor a vér

Stomae – Formidable

The White Stripes – Jolene

Jóvilágvan – Rácsok

Jóvilágvan, Felvidék allstars – Levegő

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább