Magazinunk heti rendszerességgel megjelenő műsora, a Vikkendhouse nem mindennapi emberek zenei oldalát hivatott bemutatni. A beszélgetés mellé párosul egy mix, melyben a gondosan összeválogatott kedvencek szólalnak meg. Az eddigi részekben legendás zenészek, zenegyűjtők, festők, rajzolók és a főleg felvidéki kultúra aktív művelői szerepeltek.
Fotók: Ugróczky István
A jó szokás folytatódik a sorozat hetvenedik epizódjával. Mai főszereplőnk Orosz Örs, a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője. Úgy érzem, nem kell bemutatnom a tábort, ami mára Felvidék legnagyobb kulturális megmozdulásává nőtte ki magát. Méretét és populációját tekintve bátran nevezhetjük fesztiválnak is. Örs és csapata szűnni nem akaró energiával egész évben azon dolgozik, hogy a Gombaszögi életérzést megteremtse. Ez minden évben sikerül, ennek többször is tanúja voltam. A tőlünk pontosan 300 kilométerre található helyszín nem riasztja vissza a diákokat, rengeteg csallóközi fiatal tölti ott a legizgalmasabb hetet a nyáron.
Emberünk gyakrabban járja ezt a vonalat, mint azt gondolnánk. Mivel ebben főleg az autórádiója hű társa, rengeteg zenét hallgat és kedvenceit énekli hangosan, a fesztivál Jóvilágvan-koncertjén pedig boldogan ugrál az első sorban. Lássuk és halljuk, milyen utat járt be a zenével, mik a mostani kedvencei, mik azok, amik a legjobban inspirálják a gombaszögi törzsfőnököt.
A legtöbben talán Gombaszög főszervezőjeként ismernek, de a civil szervezeti hivatásomba nyelvi jogainkért, vagy a szlovákiai magyar ügyekért való kiállás is beletartozik. Nyitra megyei képviselőként az idegenforgalmi bizottság elnöke vagyok. Szabadidőmben szenvedélyes gyűjtő vagyok, nem tudok lassítás nélkül elmenni a szép klasszicista épületek, vagy templomromok, szobrok mellett. Szeretem a kilométereket is, általában mozgásban vagyok Komárom és Kassa között.
Milyen a kapcsolatod a zenével?
Esetleges, de őszinte.
Nem szerettem zongorázni, de volt egy tündéri 80 éves tanítónénim, egy rimaszombati őspolgár-család leszármazottja, Molnárné Zawacky Dóra, akit a Zeneakadémián még Kodály Zoltán is tanított. Ha valami miatt a tantermi óra meghiúsult, akkor a Belső körúti (akkori Lenin kert / Leninové sady) lakásában a fekete koncertzongoráján gyakoroltunk.
Hamar kiderült azonban, hogy nem erre születtem, s bár énekeltem mindenféle diák és egyházi énekkarokban, és a mai munkámban is nagyon sok az interakcióm mindenféle zenei produkciókkal, nem mondhatom, hogy ezért csinálnám.
Amolyan autóban mp3-akat hallgató (és teli torokból üvöltő) zenefogyasztó vagyok, nem túl kifinomult ízléssel.
Gyermekkorodtól milyen hullámokon mentél át a zenei rajongást illetően? Mi ment és mi maradt?
Számottevő koncertre járós punk korszak után az egyetem alatt volt olyan 3 éves periódusom, amikor sokat jártam a prágai Rudolfinumba komolyzenei hangversenyekre, de végül emellett a stílus mellett sem köteleztem el magam. Franciaországi cserediákoskodásom alatt a francia zenével is elég átfogóan megismerkedtem, mert a nyelvtanár minden órára ajánlott egy-egy előadót, vagy dalt, aminek becsületesen utána is néztem.
Mostanság a környezetem gondoskodik arról, hogy mindig jó zenék szóljanak körülöttem.
Ha most nem csak a táborban zajlott koncerteket vesszük, mi volt életed eddigi legnagyobb zenei élménye?
Nem nagyon tudok elvonatkoztatni a nagy közös tábori éneklésektől, hiszen azok határozták meg a diákéveim. Ezeken a legjobb barátaim is ott voltak, akikkel a mai napig az élet több területén is együtt dolgozunk. Bár, ha arra gondolok, az utóbbi években melyik dalt hallgattam meg a legtöbbször, akkor a Kalózok dala remix 2010 (mesefőcím) toronymagasan vezet. 🙂
Mi a véleményed a szlovákiai és a magyar könnyűzenéről napjainkban?
A zeneiparral Gombaszög és egyéb fesztiválok, városnapok szervezése során kerültem közelebbi viszonyba. Rengeteg izgalom, drukk, munka és egy-egy sikeres akció után közös öröm érzése kapcsolódik ezért számomra a zenéhez. Magyarország számos nagy produkciójával együtt dolgoztam, láttam pozitív és negatív példákat egyaránt. A sokfős menedzsmentek és marketing szakemberek által körülvett felkapott előadok mellett igyekszem meglátni az őszinte, művészi törekvésű kis zenekarokat is, és ha módomban áll, lehetőséget adni nekik a bemutatkozásra.
Gombaszög erre mindig is jó lehetőséget biztosított. Nagy öröm, hogy idén egy új, kifejezetten felvidéki zenei színpadot is indítunk. Bár már volt hasonló kezdeményezés, a fesztivál mostanra érett meg rá. Sokkal jobban hiányoznak a kezdő löket intézményesített keretei a felvidéki zenekarok számára, mert sajnos az egyik legnagyobb probléma, amivel szembesülniük kell, hogy nemigen tudnak bekerülni a magyar zenei piacra, s ezáltal ténylegesen megmérettetni és megismertetni magukat.
Mi alapján válogattad össze a zenéket a mai mixhez?
Az autómban található pendriveról válogattam.
A MIX
TRACKLIST:
Luanne Momzy – Gyorscsárdás
Rodrrigo y Gabriela – Tamacum
Les Ogres de Barback – Au café du canal
Hiperkarma – Sosem voltunk senkik
Ghymes – A bor a vér
Stomae – Formidable
The White Stripes – Jolene
Jóvilágvan – Rácsok
Jóvilágvan, Felvidék allstars – Levegő