Egy januári interjúnkban mutatkozott be nekünk Benes Tarr Csilla drámapedagógus, színész, aki azóta is számos rendezvényen, szakmai programon csillogtathatta meg tehetségét. Ami nem csak a színészethez, hanem a tanításhoz is kétségtelenül megadatott.
Már évekkel ezelőtt megfogalmazott benne, hogy valamiképp szeretné összekapcsolni a színházat a tanítással. Azóta is az a célja, hogy csokorba fogja a térség tehetséges fiataljait, apraja-nagyját.
Az improvizációs délutánoknak – KÖR, Kötetlen Rögtönzéseknek ugyanis például ez az egyik nem titkolt célja, hogy a Csilla által alapos gonddal előkészített karakterek megformálásával mélyítsük önismeretünket és olyan rögtönzött, mondhatni ösztönös mondatokat fogalmazzunk és olyan helyzetekben nyilvánuljunk meg, melyekre a hétköznapi életünkben nincs lehetőségünk. Nem kétséges, hogy mindehhez nagymértékű bátorság szükséges, a hivatásosak és a nem hivatásosak részéről egyaránt. Ebben a közegben viszont ez sem akadály.
Csilla egy olyan megfoghatatlan, biztonsági hálót sző a csoport köré, melyben bátran elengedhetik magukat a résztvevők és teljes lényükkel a szerepre koncentrálhatnak.
Remek figyelő és tapintatos, megértő rendező, aki addig terelgeti bizonytalan kiskacsáit, míg össze nem áll az égen a nagyszerű V-alakú vadkacsa formáció.
Nagy szükség volna a drámajátékokra az oktatás keretein belül is – állítják. A belső feszültségek leképezésének és szublimálásának remek eszköze egy jól átgondolt, megfelelően előkészített drámaóra. Ugyan nem a tanterv részeként, csupán meghívott drámapedagógusokként, de már ma is gyakran megfordulnak a térség alapiskoláiban és középiskoláiban.
Az egyes korosztályokat foglalkoztató legfontosabb témákkal készülnek számukra és szokatlanul új módon közelítik meg azokat. Oly módon, melyben a diákok eddig még nem láthatták.
A szereplők a helyzetébe képzelve magukat, több oldalról közelíthetnek meg valós vagy valósnak vélt problémákat és kihangosíthatják egymás gondolatait, ezáltal teret adva akár a vitának és a többszínű gondolatvilágunknak, így erősödik a más szempontok elfogadása.
A színházi nevelés formája lehetővé teszi azt, hogy a nézők részesei lehessenek a történéseknek, alakíthassák azt, véleményt formálhassanak, s véleményüket megoszthassák társaikkal a közös gondolkodás során.
A színház nyelvét értelmezve és alkalmazva a néző-résztvevők valós kérdések és problémák megértéséhez kerülnek közelebb – észrevétlenül.
A színházi nyelv megismertetése és alkalmazása mellett további céljuk, hogy megteremtsék a közös gondolkozás lehetőségét. Hisznek abban, hogy felnőttként társadalmi felelősségünk, hogy a fiatalabb generációknak olyan lehetőségeket teremtsünk, melyek segítik őket önmagukért és másokért is felelősséget vállalni, s egyúttal felelős felnőttekké válni.
