Születésnapod alkalmából tollat ragadtam, hogy tíz év és plusz tíz kiló távlatából papírra vessek néhány dolgot.
Isten éltessen, hát, huszonegy éves múltál. Ha már a kilókat is említettem, tudom, nehezen hiszed el, de az a lapos has és hosszú láb nem marad ám mindig ilyen. Ezen csak rontani fog a szádba itt-ott belenyomott tejszínhab és az öcsikés csülök, úgyhogy kérlek, kezdj el sportolni valamit, bármit. Nem, a heti egyszeri elnevetett zumbaóra nem számít sportnak. Valami olyasmire gondoltam, ami a testtartásodnak is jót tesz. Itt fáj, meg ott fáj, én szóltam… Azért annak örülök, hogy rájöttél, a sapka, sál, kesztyű egyáltalán nem ciki, úgy, ahogy a meleg csizma sem.
Lehet nem gondolod így, de innen üzenem, jó úton vagy,
kissé kanyargós lesz a neked szánt utacska, de menni fog. Azt ugyan nem tudom megmondani még tíz év távlatából sem, hogy vajon amivé válsz, ami a szakmád, az valóban te vagy-e. Ezt most az én feladatom megoldani, itt, az én jelenemben.
Törődj bele, tíz évvel idősebben mondom, nem, nem fog mindenki szeretni. Nem kell a teperés, az elpocsékolt energia. Nagyon sokan viszont veled együtt gyúrják majd ezt a tíz évet, esküvőkkel, lánybúcsúkkal, gyerekkel, jaj, nagyon mozgalmas és életreszóló lesz.
S ha már esküvők… Tudom, szeretsz minden szerelmi csalódásba kicsit belehalni, de az a sok könny, az tényleg felesleges volt. Egyszerűen vannak férfiak, akik nem tartós kapcsolatra, házasságra vannak ítélve, őket békésen el kell engedni az útjukra.
De azért halkan megsúgom, talán az a valaki, aki most ott van körülötted, talán Ő lesz az. Talán Ő lesz az, aki egy átringatott éjjel után, kora hajnalban kiveszi a kezedből a babádat, hogy pihenj egy picit és aludj. Hogy ez most neked nem számít?! Hát, kisanyám, majd fog. Nagyon is!
De ne rohanjunk ennyire előre! Csak élvezd azt, ami épp van! Nem kell a merevség, a komolykodás. Fogd meg a hátizsákod és utazz, utazzatok! Láss világot, ízleld meg a világ ízeit, mert minél messzebbre kerülsz földrajzilag, annál közelebb kerülsz önmagadhoz. S talán még a repülőutaktól való félelmedet is sikerülne leküzdened, mely bizony gyakran korlátok közé szorít…
Ne félj, a család ott lesz erős bástyaként, ahova mindig visszatérhetsz, bár nagyok az elvárások, de megugrod a lécet, s bár látszólag nem úgy tűnik, bíznak is benned. A kis Kosarak nagyra nőnek melletted, s hip-hop, észre sem veszed, már ott bőgsz a szalagavatójukon, a te gyermeked meg a babakocsiba. S ha már ennél a témánál járunk… Ismerem a legtitkosabb vágyadat a pörgős szoknyáról és a babaházról, amit soha nem kaptál meg, de talán más opció is szóba jöhetne, nem? Végül is nem is tudom…
Amúgy pedig. Kösd fel jóóóó erősen a gatyádat, mert az elsőszülötted magába kódolja az összes tulajdonságokat, de nem ám csak a jókat, nem, nem. Megkap mindent, all in.
Kicsit restartolod majd magad, összerakod a széthullott darabjaidat, de ez is a szülőséged része lesz. Hogy ez veled nem fordulhat elő? Jobb, ha tőlem tudod, hogy de. Ezt a túlzott magabiztosságot is megingatják majd, egyet se félj.
Weöres Sándorral zárom soraimat:
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.“
Használd!
