Vannak helyek a Földön, ahol a foci vallás, a játékosok félistenek, a szurkolók pedig hétről hétre áldoznak a labdarúgás oltárán. Ilyen Latin-Amerika, a heves konfettiesővel és a több kilométernyi pénztárgépszalag „függönnyel”. Körbeveszi a lelátókat az áhítat, gólnál pedig az egekbe másznak a fanatikusok. Aztán begyújtják a füstöket, hogy cimborálhasson pokol a mennyel. Az a „mennyei” bajnokság is két részből áll, ahogy a miénk, csak nem őszi és tavaszi idénynek hívják, hanem…
Ugye kitalálták!? Ne sírj értünk Argentína! – nekünk február 16-án jön a DAC–Slovan!
Említettem a vallást, van ugye az alfa és az omega, a kezdet és a vég, az Apertura és a Clausura. Vagyis, ami nálunk most kezdődik, azt ott záró bajnokságnak hívják. Várjuk, mint a Megváltót, és szakrális magaslatokba kerülve nemsokára az utolsó helyig megtöltjük saját szentélyünket. Igen, már nálunk is vallás lett a foci, szombaton ismét imára zárulhat tenyerünk, és fohászra nyílhat az ajkunk. A gól(ok)nál aztán mi is magasba másznánk, ó Istenem légy kegyes hozzánk!
Minden jegy elkelt, a teltház rekordot dönt, már ezzel történelmet írunk!
Már ezzel történelmet írunk – ízlelgessük még egy darabig ezt a mondatot! [Ugye, most Ön is kétszer lett libabőrös?!] Naponta láttam, ahogy visszaszámoltak, és láttam a harcot a belépőkért. Láttam a méteres sorokat, éreztem a mínuszokat, tudtam, hogy megint lesz olyan, aki nem jut majd be a stadionba. Pedig történelmet írunk február 16-án. [Most elmaradt a libabőr, csak a száját tetszett picit félrehúzni, ugye…]
Sosem kezdtük a tavaszi idényt ilyen előkelő helyen!
Február 16-án talán arra is választ kapunk, hogy lehetnénk bajnokok?! Érzem, mágikus lehet ez a dátum, érzem a feszültséget a fejekben, és hallom a heves szívdobbanásokat. A várakozást mi oldhatja most (?), tudjuk, nehéz feladat előtt állunk. Mint húr a gitáron, sorra pattog bennünk az ideg, ahogy ólomlépteken telik az idő. Vallás lett a foci, ráadásul elég DACos időket élünk. Mi ott leszünk, és Önök? Ahogy Mészöly Kálmánbá’ örökzöldje mondaná, kicsit másképp:
– Lassan kezdődik a meccs, öltözz fel drágám!
– Miért, viszel magaddal?
– Hát persze, Nélküled el sem mennék!
Tessék jól zárni a tavaszi nyitányt! Halld meg Argentína, ez itt Dunaszerdahely! Ámen!
(Roberto)