Számtalan dolgozó édesanya él a világon. Nem egyszerű feladat megoldaniuk a mindennapokat, de megteszik. A szerencsésebbeknek lehetősége van segítségül hívni a nagyszülőket, azonban vannak, akiknek ez sajnos nem adatik meg.
Sok nagyszülő még aktív életet él, kötött munkahellyel rendelkezik, így nem tud bármikor a kis unokára felügyelni. Néhány hónappal ezelőtt megismert barátnőm is az utóbbi kategóriába tartozik. A mamák és papák nem mindig mozdíthatók, bármennyire szeretnének könnyíteni a fiatalok életén, ez nem áll módjukban.
Az energiától kicsattanó nő egyáltalán nem sugallja még csak a fáradtság halvány jelét sem. Kimerültségének nem az átbulizott éjszakák számának nagysága az oka.
Egy gyönyörű, óvodáskorú kislány büszke édesanyja, két munkahellyel rendelkező dolgozó nő, továbbá szorgalmas egyetemi hallgató egy személyben. Mindezek mellett persze szerető feleség és gondos háziasszony.
Mikor mindez a tudomásomra jutott, elképedve bámultam magam elé: „Ezt mégis hogy?” – futott át a gondolat az agyamon. Minden felsorolt területen helytáll, mégis kiegyensúlyozott. Fáradhatatlanul teszi a dolgát. Van, amit örömmel, van, amit muszájból, de nem hanyagol el semmit.
Elképzelni sem tudom, hogyan képes egységet teremteni az életében, de ő az (egyik) élő példa arra, hogy mindez lehetséges. Hivatásomból kifolyólag kusza időbeosztással rendelkezem. Nyolcéves kishúgomat szüleim olykor rám bízzák, míg ők kicsit kikapcsolódnak, feltöltődnek. Ezekben a napokban rendre bekopogtat hozzám egy gondolat:
„Vajon hogyan fogok én egységet teremteni édesanyaként?”
Bevallom, olykor teljesen eluralkodik rajtam a rémület, megállapítom, ez lehetetlen, nekem biztosan nem fog menni. Persze, ez butaság, hiszen az ember megoldja, amit meg akar oldani. Mégis egészen ijesztő tud lenni az elém táruló kép, amikor is épp igyekszem az élet minden területén megfelelni. Bizonyára sok múlik a partneren, a kellő támaszon.
De ha igazán belegondolunk, a férfiak dolga sem sokkal könnyebb, hiszen ha el akarják tartani családjukat, látástól vakulásig tenniük kell ezért.
Sokakat megtör a mindennapi hajtás, a számtalan elvárás, a folyamatos megpróbáltatás. Elveszítik közben életszeretetüket, elfelejtik, milyen önfeledten nevetni. Borúsnak látják még a legverőfényesebb napot is. Az egység megteremthető, ugyanakkor elérésének receptjét rejtély fedi, mindenkinek egyedül kell felfednie a titkot.
