Milyen szép magyar kifejezésünk is a társaságot nyújtani. Ami körülbelül annyit tesz, önszántunkból, az időnket együtt eltöltve szórakoztatjuk a másikat, figyelemmel kísérjük egymás szavait, gesztusait és a visszajelzései alapján azonos frekvenciára állunk.
Véletlenül sem összetévesztendő az alábbival: közös légtérben lenni valakivel és mellette ülve bamba tekintettel a telefont bámulni, közben mechanikusan ismételgetni, aha, aha, aha.
Valakinek társaságot nyújtani megtiszteltetés, kitüntetés. Annak is, aki adja és annak is, akit ezzel megtisztelnek. Annak ugyanis, aki a társaságot nyújtja – egy bajba esett barátjának akár egy komolyabb trauma után, bor mellett nosztalgiázva, foci után összeülve vagy egy csajos estén a gőzt kieresztve, stb. –, valódi célja, hogy megértse a másikat, hogy segítsen bajbajutott barátján, hogy támasza legyen, ha szüksége van rá, de akkor is, ha épp valamit ünnepelnek, amikor együtt örülhetnek egy jeles eseménynek.
Természetesen nem kell ahhoz dráma, hogy két barát őszintén szóljon a másikhoz és teljes valójukkal odafigyeljenek egymásra. Elég egy csendes összenézés is, amikor tudni véljük egymás gondolatát, majd egy mély sóhajjal kísért fejbólintással máris azt érezzük, mindent megbeszéltünk, amit aznapra kellett.
A magam idejének a megbecsülése is létfontosságú. Az idő, mint az arany. Hatalmas értékű, de ha nem figyelünk oda, könnyen elpazarolhatjuk, olyan dolgokra fecsérelhetjük, ami nem éri meg a befektetést.
Például, amikor mobilozunk, miközben a legjobb barátunk/barátnőnk beszél hozzánk és épp az előző estéjét ecseteli, amikor valami fontos dolog történt vele. Mert biztosan fontos volt. Ha nem lett volna az, akkor ő sem vesztegetne időt arra, hogy ezt kifejtse. Pláne nem egy olyan szituációban, amikor látja, hogy Te mindeközben a telefonodat nyomkodod. Ő beszél hozzád tovább és tovább. Te pedig a megszokott, aha, válasznál maradsz és valójában rá se hederítesz. Hiába változtat a hangsúlyán, a mondatai tagolásán, hiába használ káromkodó kifejezéseket, Te egyikre sem vagy hajlandó felemelni a fejed.
Mit szól egy ilyen barát hozzád? Mit gondolhat Rólad, milyen ember lehetsz?
Hogy miért is fontos társaságot nyújtanunk a barátunknak, és nemcsak egy légtérben lenni velük? Mert valójában szeretjük őt. Ha nem szeretnénk, azt, akivel az értékes időnket töltjük, akkor az az idő tényleg elvesztegetett idő volna.
Minden esetben becsüld meg, ha valaki időt szeretne szakítani Rád! Puszta érdekből nem tudná valaki a barátodnak mondani magát. Ideig óráig persze játszhatja jól a a szerepét. A mechanikus aha-aha ismételgetésnél viszont már tudhatod, mire számíthatsz.