Mindössze pár éve annak, hogy az erős zenei vénával megáldott három testvérből és egy remek dobosból verbuválódott Greta Van Fleet zenekar életében először léphetett a közönség elé egy michigani névtelen zenei klub aprócska színpadán.
Lenyűgözve mindenkit brutális energiájukkal és furcsán nosztalgikus hangzásvilágukkal, a kezdetektől nagy jövőt jósoltak nekik, a minap pedig már átvehették az egyik legrangosabb zenei elismerést, amit előadó csak kaphat, a Grammy-díjat.
A február tizedikéről tizenegyedikére megrendezett díjátadó ünnepségen a banda három kategóriában is jelölésre került, mint Legjobb új előadó, Legjobb rock előadás és Legjobb rock album. Ebből az utóbbi díjat szépen be is zsebelték a srácok, mégpedig a From the Fires névre hallgató albumukért.
De miben is rejlik igazán a Greta Van Fleet varázsa?
Az egyik dolog, ami miatt ez a zenekar egyedülálló, az az, hogy olyan energiával és lendülettel zenélnek, hogy abba sokszor a ,,régi nagyoknak” is beletörne a bicskája. Nem csoda a fiatalos temperamentum, hisz a zenekar tagjai közül a legidősebb az énekes Josh és a gitáros Jake ikerpárosa, a maguk huszonkét évével. Nyilván az eddigiekből arra következtethetnénk helytelenül, hogy a Greta Van Fleet személyében kaptunk egy újabb One Direction-t, Take That-et vagy Backstreet Boys-ot.
De ellentétben a kölykökkel a hátsó udvarból vagy a többi tucat fiúbandától, ezek a srácok sosem törekedtek a szépfiú imidzsre, és zenéjük célközönsége cseppet sem a tinilányok és az ő alsóneműjük, hanem hangzásukkal sokkal inkább egy ,,letűnt kor” zenéjét hivatottak megidézni.
Képzelj el egy fiatal bandát, ahol a közönség soraiban épp olyan mértékben képviseltetik magukat a huszonévesek, ahogy a hatvanasok. Nem csak a húszéveseké a világ! Noha a Greeta nem is örökíti tovább Szenes Iván örökbecsű slágerét, az eszmét teljes mértékben vallja.
A srácokat a kezdetektől fogva motiválták olyan zenészek, mint Jimi Hendrix, Eric Clapton, vagy akár a legendás Led Zeppelin zenekar, akikhez a laikus fül gyakorta hasonlítja is játékukat.
És valahol ebben rejlik a zenekar másik nagy varázsa, amivel a hallgatósága idősebb részét is képes elbűvölni ez a négy michigani srác, a fent említett előadók hatása nagymértékben érezhető a bandán.
A dob hasonlóképp erőteljes, agresszív és hangsúlyos, mint ahogy azt egykor John Bohnamtől hallhattuk, a gitájáték egyaránt idézi a hendrixi blues rockot és Jimmy Page elvontságát.
A basszusgitár a legfiatalabb Kiszka tesó kezében a Greta-dalokban sokszor szinte teljesen önálló életet él, és gitárosokat megszégyenítő módon összetett, és még szó sem esett énekes az énekes vokális tudásáról, amiről Robert Plant is irigykedve nyilatkozott.
Mindezeket egybevéve, őket hallgatva az ember egy modern Woodstockon érezheti magát. A Greta Van Fleet már ilyen rövid idő alatt is egy nagyon kiforrott intelligens zenekarrá vált, talán ők lesznek, akiket egyszer a legendák közt emlegethetünk.
