Amióta világ a világ, és amióta emberek vannak a Földön, létezik köztünk egy bizonyos hierarchikus rendszer. Attól függetlenül, hogy minden állat egyenlő, vannak, akik egyenlőbbek.
Ezzel az élet bizonyos területein nincs is semmi gond, egy munkahelyi környezet vagy egy iskola, de akár csak a rendfenntartás is teljesen elképzelhetetlenné válna, ha az ember nem állna bele bizonyos szerepekbe. Enélkül tökéletes anarchia lenne úrrá a világon.
Egy utópisztikus társadalomban talán tökéletesen és maradéktalanul megvalósulhat az eszménykép, miszerint a választott vezetőink vannak értünk, és alapvető dolog az, hogy minden ember egyenértékű.
De sajnos, vagy nem sajnos, a való világ nem egy regény lapjain született, és bár gyakoroljuk már egy ideje, még mindig nem sikerült tökéletesre fejlesztenünk a társadalmi együttélésre való képességeinket. Utópisztikus világunkra való elképzeléseinket legtöbbször mi magunk vétózzuk meg és tiporjuk porba.
Az emberi élet értéke még mindig nem egyenlő, ha Nyugat-Afrikában kivégeznek egy iskolányi gyereket épp csak megemlíti az európai sajtó, de arról képes napokig cikkezni, ha mondjuk egy politikusnak elkenik a száját.
Nemrég beleszaladtam egy érdekes írásba a holokauszttal kapcsolatban. Maga a cikk talán nem is mondott olyan sok újat, de az alatta kialakult kommentháború valami gigászi méreteket öltött.
Talán nem mondok senkinek újat azzal, hogy van az a bizonyos embercsoport, akik mindmáig tagadják ezen események megtörténtét, sőt van az a fajta szélsőség is, aki egyetért az akkori nézetekkel. Természetesen, mondanom sem kell, mindkettő büntetendő.
Ami viszont a leginkább elborzasztott olvasóként, az az, hogy mennyire félinformációkból tájékozódnak az emberek. Szinte minden második kommentelő félheréjű szobafestőként emlegette Hitlert, akit zsidó nagyapja molesztált, ezért gyűlölte később azokat. Az ilyen ordas nagy marhaságoktól kettős érzet van bennem, valahol az undor és a velőtrázó röhögés közt.
Áhh, ez már régen volt, biztosan azért születtek ezek a hoaxok bele a köztudatba olyan kirobbanó hangerővel, gondolná az ember, de aztán megüti a fülünket, hogy Soros Gyurka bá Röszkénél kifli nélkül eszi a saját anyját a migránsokkal, és belegondolok, hogy a józan ész hangját még mindig el tudja nyomni a születés zaja.
A zsidók elleni gyűlölet egész az ókorig vezethető vissza, és bár szörnyű dolog, tudjuk a történelmi okait, ami folyvást fokozódott egészen a 30-as évekig.
Ha pedig ezeket a történelmi okokat akarnám a lehető legrövidebben összefoglalni, annyit mondanék, álhírterjesztés és gyűlöletkeltés, ami még ma is ugyanúgy jelen van sokszor bizonyos embercsoportokkal szemben.
A múltban kezdődött, és tudjuk mi lett a vége.
Sokszor a nagy vallási, nemi vagy rasszbéli öntudatunk miatt hajlamosak vagyunk gyűlölni egy másik kollektívát, mert elfeledkezünk arról, hogy mindannyian emberek vagyunk. Objektív gondolatok helyett hagyjuk magunkat lázítani, és hiszünk az álhíreknek anélkül, hogy utánajárnánk, kinek is jó ez. Mert ahogy mondani szokták:
Hülyék vannak itt is, meg ott is! Vigyázzunk, mit hiszünk el!