Ha két olyan meccsen vagyunk túl, melyeken több volt a szenvedés az átadott futballörömnél – ellentétben a tavalyi, Zsolna elleni emlékezetes összecsapáson –, ám ennek ellenére hat pontot szerzünk, abban az esetben Istennek jár a köszönet, amiért akkor is képesek vagyunk győzni, amikor nem megy a játék.
Voltak ugyanis olyan időszakaink, melyek során a hatványozottan jobb teljesítmények után hullattunk könnyeket az elvesztett pontok miatt. Ez azonban két olyan szélsőség, amely nem jellemző az olyan háttérrel, hagyománnyal és szellemiséggel rendelkező klubra, mint a miénk. Nekünk jóban és rosszban is mindössze egyetlen cél lebeghet a szemünk előtt – sikeres csapat, közönségszórakoztató futballal.
Lényegében már biztos, hogy az idei szezonban nem jönnek olyan könnyedén a sikerek, mint tavaly, és egy bizonyos ideig véres verejtékű labdarúgásnak lehetünk a szemtanúi. Why? – kérdezi a magunkfajta. Hm…
Több hátránnyal is dolgozunk. Természetesen hiányzik egy Bayo-típusú góllövő, ám jelenleg olyan rendszerben futballozunk, amelyben valószínűleg Bayonak sem lenne jó a statisztikája.
A problémák ugyanis más jellegűek, mint a tavalyiak, amikor is rengeteg helyzetünk volt, rengeteg gólt szereztünk, ám egyúttal rengeteg lehetőséget is kihagytunk.
Több problémával is küzdünk jelenleg: gondjaink vannak az előkészítő szakaszban, az egyes átmeneti fázisokban, inkább benyomulunk a támadásokba, amelyek így nem folyamatosak.
Nagy mínusznak tartom a túl sok rossz döntést az egyes (egyszerűeknél is) játékszituációk megoldásakor. Mondok egy példát is, melyben Ronan lesz a segítségemre.
Ő kétségkívül egy olyan labdarúgó, aki a csapat többi tagjával összehasonlítva két tevékenységben magasan kiemelkedik – a mozgékonyságban és – amit tényleg remekül csinál – a labdakérésben.
Ennek ellenére, főleg az első félidőben mást láthattunk – bár Ronan egészen Konéig és Šatkáig hátrajött a labdáért, amit meg is kapott, ám a pálya közepén csak elvétve passzoltak neki, annak ellenére is, hogy remekül kérte a labdát.
Többségében egy semmit meg nem oldó, alibipasszt választottunk egy olyan játékos felé, akire egy másodperc elteltével két ellenfél is rátapadt.
Állítom, hogy a csapattársak által többet foglalkoztatott Ronan hatalmas erősítés lesz – talán nagyobb is, mint azt sejtjük. Ha úgy tűnt, hogy az első félidei jó kezdés után Ronan eltűnt egy időre a mezőnyben, akkor jól láttuk, ám ez nem Ronan hibájából történt.
Ahhoz, hogy jobb legyen a játékunk, a triviális dolgokban kellene feljavulnunk, ugyanis, ha a játékunkból a maihoz hasonlóan kihagyjuk a segédpasszokat, helyettük pedig bonyolult és felesleges magas labdákkal operálunk, akkor nem fogunk helyzetekbe kerülni, és főleg nem leszünk képesek hosszabb ideig nyomást gyakorolni az ellenfélre.
Bár érdekes dolog a jelenlegi csapathoz tartozó legideálisabb felállásról vitázni, ám egy olyan fázisban vagyunk, ahol triviálisabb gondjaink vannak, mivel a meccseken az alapszituációkat is képtelenek vagyunk megoldani.
A játékhelyzetek optimális megoldása nélkül, és olyan passzokkal, amelyek előre labdavesztésre ítéltettek Herc, Tretyakov és a többiek eredménytelenek lesznek, bármilyen rendszerben is lépünk pályára.
Ha a pszichika a gond, akkor a legegyszerűbb megoldásokra kell összpontosítani; ugyanis a jelenlegi formánkból kiindulva inkább vagyunk képesek varázsolni egy gyors ellentámadást egy minőségi segédpasszból, mint olyan átadásokból és döntésekből, amelyek egy tízismeretlenes egyenlethez hasonlítanak…
Pszichika… Egyszer azt kérdezték tőlem, milyen a rutinos játékos vagy kapus. A jelenlegi válaszom a DAC aktuális helyzetéből fakadó megjegyzésekkel lesz befolyásolva.
Nekünk nem kell egy olyan típusú tapasztalt labdarúgó, aki a nemzetközi színtéren is többször megmutathatta magát.
Az öltözői tapasztalatok, a pályán és a személyes kapcsolatokban való krízishelyzetek megoldásának kimondásához való érzék, az ostor vagy a cukor használatának megfelelő időzítésére vonatkozó érzék, összefonódva a többé-kevésbé állandó, minőségi teljesítményből fakadó természetes tekintéllyel – ilyen az a tapasztalt játékos, akire ennek az öltözőnek szüksége van.
Azt állítom, és kiállok a véleményem mellett, hogy az együttesnek egy ilyen típusú futballista hiányzik. Ez egy olyan gond, amelyet feleslegesen görgetünk magunk előtt. Egyébként harmadikok vagyunk, ám sok munka áll még előttünk, hogy a megfelelő időben kiküszöböljük a hibákat – ez egyszerűen kihívás.
Végezetül, még mielőtt elemezzük az erősítéseket és afelett lamentálunk, kinek kéne érkeznie, az kellene, hogy a jelenlegi játékoskeretből kihozzuk a többet. Tekintettel arra, hogy tisztában vagyunk a képességeikkel és azzal, hogy sokkal jobban és eredményesebben is tudnak futballozni, állítom, hogy a jelenleg mutatott teljesítményük alacsony. A harciasság kivételével, több játékelemben is úgy félgőznyi…
