A cikk megjelent a Klikk Out 2016/03. számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Véget ért a február, derekához kap a március, hadd jöjjenek a vizet árasztó tavaszi szelek!
Csaknem két hete már lejárt az a terhes szombat (2016. március 5-én tartották a parlamenti választásokat) és az újabb önjelölt istenhelyettesek szavatossága, akik a (fából vas)karikákért cserébe gőzekékkel szántották körbe az összes Gizikét. Négy évig most megin’ hadd szóljon a régi nóta:
Ön egy tetű, egyöntetű!
Ez a nem létező, mondhatni fantomsúly még nyilván ma is rezonál a burákban, pedig a led-égőktől művien szikrázó hónapok után végre itt a természetes verőfény, nyirkos ígéretzivatar után csakhamar jön a csudás aranyeső, nyári álomra térnek a téli kabátok, a sipp-supp visszapöckölendő kismutató okán pedig tovább tart nyitva az égbolt, ergo végigcsöpöghetnek vagy -söpörhetnek az elmén a világmegváltó gondolatok.
Helló, Világ!
Ezek egyike például, hogy semmiképp se akard megváltani a világot! Minek? Az egy gravitációs hullámoktól önjáró pörgettyű, melytől – DiCaprio után szabadon – várhatjuk, hogy valaha megáll-e. Míg viszont nem, addig az álmok(nak hitt) ismeretlen szintjén úgy táncoljunk súlytalanul, ahogy mi fütyülünk!
Pikpakk nyílik a pitypang meg a pitypalatty, susog a szabad, csipog a lég, sőt, szűrők nélkül is szaturálnak a szelfik…! Tönkretehetetlen ötletek töprengenek a tökfejekben, megy az agy, horzsol az elme, ropog az ész – ásíts, aztán hasíts, másíts!
Tömérdek időd lesz a hétköznapi közérdek mellett, fölött, alatt, közben, mikor meglesheted, mi folyik, csurog, csepeg odakint! Akadj az egyik rügyező faág árnyékának horgára, gyakorolj nyomást a talajra, sejtként a szomszéd sejtre, hogy az is sejtse:
Kívül tágasabb!
