Ezzel a gondolattal nem egyszer eljátszottam, de mindig eltoltam magamtól picit aggódva, hogy ez a történet annyira szürrealisztikusnak tűnhet majd az olvasó számára, hogy a hihetetlen történetek közé pottyanna, azaz, egy hoaxnak tűnő cikkecske látna napvilágot…
Viszont, felgyorsultak a történtek. Az aktuális cirkusz közben az Alkotmánybíróság körül (paverd baj fikó), jött az infó Szilvási Tibi kollégámtól, hogy Mészáros Lajos volt alkotmánybíróval készít nagyinterjút a márciusi Klikkout magazinba.
Röviddel Tibi után jelzett nekem Szigi, hogy elindítana egy sorozatot katonai szolgálata történeteiből. Abban a pillanatban döntöttem: megszületik ez a cikk. Na, itt az ideje, hogy leírjam a lényeget, a ,,zaccot”.
Kassán töltöttem le húsz hónapos sorkatonai szolgálatomat, egy konkrét építményben, amely Kassa város központjában volt, és a mai napig ott virít, csak már régóta nem ,,Jan Jiskra katonai laktanya” az épület megnevezése, hanem…. AL-KOT-MÁNY-BÍ-RÓ-SÁG… (valahogy így, majmolva mondaná ki eme intézmény megnevezését Mr. Harabinieri).
Húsz hónap, tehát közel hatszáz nap, ami órában majdnem tizennégyezer-ötszáz óra.
Helyesbítek, leszámítva azt az időt, amit a kassai reptéren töltöttem, és mechanikusként a TOP GUN-os Tom Cruise gépészeit imitáltam. Amúgy, egy tizenévesnek ez ritka élmény volt, főleg, amikor az L-39-es Albatrosokat este küldtük a levegőbe, és bevilágítottuk a repteret… Tényleg úgy néztünk ki, mint a TOP GUN-os srácok… Ehmmm…
Na, de vissza az épülethez!
Már lassan kezdett elszállni az emlékezetemből a sok katonai sztori, amikor első ízben értesültem arról, hogy katonai laktanyámból az Alkotmánybíróság hadiszállása lett (amúgy is Kassan volt, csak pár száz méterrel odébb). Ezerrel peregtek a legdurvább történeteim, és
arra gondoltam, vajon mi történhet manapság az egyes helyiségekben, ahol mi, finoman fogalmazva, sokszor úgy éltünk és viselkedtünk, mint egy bordélyban, és itt nem a szexuális fonalra gondolok.
Az odaadó csajok laktanyába való csempészése befejeződött, miután mi helyesen rizikósnak találtuk aznap a madamok ottlétét. Csupán megköszöntük az ajánlatukat, ők pedig az éjjel megfertőzték a szomszédos ,,Malinovský katonai laktanya” tizenöt katonáját [állítólag (ez egy nem megerősített pletyka volt) nyolc darab elsőízben csinálót is…].
Inkább a hülyébbnél hülyébb csínytevésekre gondoltam, és arra, mivel keleten voltunk, hogy a hektószámra fogyasztott alkohol milyen bizarr szituációkat idézett elő.
Atyaég, ma ezekben a helyiségekben, ahol történt bármi (remake-idézet a Nélküledből), döntenek vagy nem döntenek az ország legfontosabb dolgairól? Rengeteg kérdés…
Mi lehet abban a helyiségben, ahol például egy este tizenhat katona elfogyasztott harminchat flakon feketeribizlis csucsót, amelytől az ember olyan illuminált szintre jutott, mint amilyenre talán Dankomat, Harabinieri és Blahalujza-unisono se képesek!
Hm… egyik srác például még másnap, a csucsós akció után, éles pengével futkározott az irodákban, néhány tiszt szeme láttára… E sztori kapcsán van is egy kis „emlékem” a jobb combomon, mert bár csupasz kézzel az egyik éles pengét sikerült elvennem tőle, a másikkal azonban már döfött…
Bordel és anarchia. Az utóbbi hónapokban bizony, ez a két jelenség újonnan felbukkant a volt laktanyámban… paverd baj fiko end kó…
Ami a legfontosabb, egy ideig nem is lesz működőképes teljes mértékben az Alkotmánybíróság, és bizonyos mértékben paralizált.
Ugye, mindenki tudja, ki szándékozik beköltözni tizenkét évre? Ez nem négy- vagy ötéves időszak, ez tizenkét év. Most leírom, ha ez sikerül a csávónak, nagy gondban lesz az ország, veszélyben lesz maga az Alkotmány és az Alkotmánybíróság is. Igen, ez a „Happy twelve for fiko”-elképzelés szertefoszlik, ha nem az elgondolása szerint ér véget a Čaputová-Šefčovič battle, de ha mégis…
Kívánom a gyereknek, hogy ott mozogjon legtöbbet az épületben, ahol bármit mondtam, minden szó hiába volt… falra hányt borsó… vagy tőkehal-saláta…
