A cikk megjelent a Klikk Out 2013/03. számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Decemberben még a nyakunkon volt, de február végére a tökünkre ment a tél. Legalábbis, ami engem illet. Bírom a telet, főleg ha fehér, de három hónap kopárság után már a tudat is üdítően hat az emberre, hogy már közel a jó idő. A napnak még sovány az ereje, de arra épp elég, hogy hó helyett hóvirág fehéreljen a réteken. Bár az újév januárban kezdődik, számomra mégis inkább a március az újrakezdés ideje. Ami télen fagyott kómában volt, az most kiolvad, virágozni, élni kezd. A természet egésze és maga az ember is. Nem véletlenül nevezték a régiek a márciust Kikelet havának.
Soha nem értettem azt a szót, tavaszi fáradtság. A szobában töltött téli hónapok után a szabadba csábít a napsugár. Kutatások kimutatták, hogy sokkal könnyebben betegszünk meg otthonunk, vagy munkahelyünk belső terének légszennyezettsége miatt, mint a külső légszennyezettség miatt. De még kutatás sem kell hozzá, hogy saját testünkben érezzük a frisslevegő-napsütés kombó jótékony hatását. Több energiát ad, mint bármilyen energiaital. Az elénk tárulkozó tavaszi természet színkavalkádja pedig a lelkünket turbózza. Depresszió ellen hatásos módszer a természet színeinek tarkasága.
A már-már túlcsorduló energia felhasználására is bőségesen kínál alkalmat a március. A nyolcadikai nőnap a nők iránti megbecsülés és tisztelet ünnepe. Mire a cikk megjelenik, már túl leszünk ezen a napon, de
a nők iránti megbecsülés és tisztelet az év minden napján, minden egyes pillanatban érvényes. Mi lenne, ha a nők is csak egy adott napon kényeztetnék a férfiakat? Isten ments!
A mars- és vénuszlakók földi találkozása a legcsodálatosabb dolog az univerzumban. Ez maga az élet. Becsüljük meg az egymásból fakadó örömöket. Enélkül kopár sivatag lenne az életünk, szürke falak közti bolyongás.
A Kikelet hava ezen túl is tartogat még alkalmat az ünneplésre. Itt van nekünk Március 15-e, a magyar szabadságharc kitörésének évfordulója. Bár az évek során sokan sokféle (főleg politikai) célra használták ezt a napot, ez engem nem különösebben izgat.
Számomra ez a nap tisztelgés a 165 évvel ezelőtti bátor újítók előtt. És bár manapság már csak elvétve látni kokárdát ezen a napon, én azért mégis kitűzöm. Nem azért, mert „magyarkodni” akarok, hanem azért, mert ez számomra a szabadság egyik jelképe, és a szabadság az élet elengedhetetlen feltétele.
Itt a tavasz. Az e felett érzett felhőtlen örömben azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy ez mit sem érne nők és szabadság nélkül. Éljen hát a tavasz, éljenek a nők, és a szabadság!
