„Józsi okos. Legyél olyan, mint Józsi!” – mondják. Tégy jót, mondj szépet! Józsi is ezt teszi, ő maga is szép és jó.
Legyél olyan, mint Józsi!
Mert ez ilyen egyszerű, nem igaz? Az üzenet mindig egyértelmű, mindegy, milyen nyelven, milyen körülmények között mondjuk el. De mi még pusztán a parancsszavakra sem reagálunk. Így sem leszünk jók, teszünk jót.
A parancs idővel leegyszerűsödik, a mondatok egyértelműbbek, pár szavasak csupán. Mégsem kapjuk el a lényeget.
De hogyan is menne? Tele van a fejünk. A legrosszabb, hogy már azt sem tudjuk, pontosan mivel van tele. Legszívesebben azt ordítanánk:
„Elég! Csak egy kicsit legyen csend!”
Ha valami felkelti az érdeklődésünket, mint a morzsákat, szedegetjük fel a mondanivalót. Apró darabkákkal kezdjük, s falatról falatra, komótosan ízlelgetve jövünk rá lassan, miről is van szó.
Legyek olyan, mint Józsi? Ki az a Józsi? Ki az a Piroaka, Ibolya? Milyen Roland? Milyen Ádám? Azt sem tudom, én magam ki vagyok és mit akarok… De mindegy is. Ti már eldöntöttétek, hogy milyen leszek. Nem igaz? Olyan mint Józsi. Jó és szép. És ha tényleg jó és szép leszek, akkor egyből olyanná válok, mint Józsi?
Nem, nem vagyok Józsi! Egyszerűen saját magam akarok lenni, mert én saját magam vagyok.
