A cikk megjelent a Klikk Out 2019/03. számában.
Ez a mondat rezonál a fejemben, amikor évről évre előkerül a téma arról, hogy meg kell védeni a hagyományos családot, családmodellt. Mégis kitől, mitől? Ki támadja? Járjunk utána!
Idén a márciusi államfőválasztás kapcsán találkoztam először az összekovácsolónak szánt, de véleményem szerint inkább pusztító gondolattal, ami különösen a szlovákiai magyarok körében az. Hiszen kissé skizofrén módon egy más kontextusban kisebbségként létező közösség itt a többség cseppet sem fáradságos pozíciójából próbál nem létező problémát oldani.
Hadd hozzam fel példaként az államnyelvtörvényt, ami annak idején a kisebbségek által elkövetett „hibákat” szankcionálandó jött létre. A többség evidenciáinak túlzott védelme az adott kisebbségtől mindig elvesz valamit, azt próbálja belékalapálni: tudd, hol a helyed, és onnan egy tapodtat se tegyél semerre.
A hagyományos családmodell túlhangsúlyozása a nemi identitásbeli többség egyfajta „államnyelvtörvénye”. Szavaiban nem a kisebbség ellen irányul, üzenetében, sorai között viszont a felsőrendűbb többség iránti engedelmességre int.
Félre ne értsenek, nem a család apát, anyát és gyerek(ek)et tartalmazó értelmezését próbálom borítani, csak aláhúzni, hogy a társadalom legalapvetőbb egységéhez való tartozás lehetősége mindenki számára legyen biztosított.
Minden más ugyanis kirekesztés. Ha a család fogalma kizárólag a férfi, a nő és gyerekeik viszonyára korlátozódik, akkor abból hiányzik a tapintat és a tolerancia.
Újabban gyakran találkozom azzal a nézettel, hogy aki nem heteroszexuális kapcsolatban él, lemond a családalapításról. Ha heteró maradtál volna, bölcsebb maradtál volna, ugye… Nem, nem mond le. A többség vonja meg tőle annak lehetőségét, hogy amiben él, azt családnak hívja.
Oké, de hívjuk máshogy… – jöhet a reakció. Míg férfi és nő regisztrált partneri viszonyát házasságnak nevezi a törvény, addig „másokét” – ha egyáltalán valaha is lehetővé teszi azt szűkített (!) jogkörökkel, hívja máshogy. Családhoz pedig pláne kizárólag férfinek és nőnek legyen joga…!
Ez a gondolkodás csak egy hajszálnyira van attól, hogy ültessük őket máshova a buszon, vagy hordjanak magukon szivárványkitűzőt, hogy tudjuk, ők azok. „Nem bántjuk őket”, „nincs velük semmi bajunk”, csak szeretnénk tudni, hogy ők AZOK.
Amíg nem irtja ki magából a többség annak a gondolatnak a csíráját is, hogy ferde hajlamnak, beteges, perverz fajtalankodásnak tartsa, ha valaki azonos nemű párját szereti, addig abszolút rossz irányba céloz.
Mindenki családhoz szeretne tartozni. Ítéljük el azt, aki a meglévőt rombolja! Sorolhatnám, hogy mennyi mindennel lehet…
