Ha hideg van, egyre távolabbnak tűnik a felmelegedés. Ahogy múlik az idő, úgy vágyunk mi is eggyé a hideggel. Szépen belemúlunk a fagyba. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a tél ilyen.
De a tél kifagyasztja mindazt, amit ki kell, ami nem maradhat jövőre, ami már nem életképes és aminek lejárt az ideje. Azért van ez így, mert ennek így kell lennie. Télen télnek, tavasszal tavasznak, nyáron nyárnak, ősszel pedig ősznek kell lenni. Legalábbis itt, nálunk.
A tél után pedig tavasz jön. S ha a tél megadta a módját, a tavasz sem várathat sokáig magára. Érkezik a várva várt enyhülés, felmelegedés. Mi is kiengedünk. Kigombolhatjuk a bélelt dzsekit, ereszthetünk a sál szorításán, sapkára pedig nincs már szükség.
Vehetünk egy nagy mély lélegzetet, szabadon beleharaphatunk a friss reggeli levegőbe, megtelt tüdővel végre jól kinyújtóztathatjuk a fagytól elgyötört végtagjainkat és hálát adhatunk az újabb kezdetért.
Szia Tavasz, jó, hogy végre itt vagy!
