A cikk megjelent a Klikk out 2019/03. számában.
Ritkán kerül lapunk hasábjaira olyan muzsika, amelyet ma pofonegyszerű módon a világzenei kategóriába szoktunk sorolni, hogy ne legyen vele különösebb azonosítási problémánk.
DEAD CAN DANCE – DIONYSUS
♥♥♥♥
Jelen: Dance of The Bacchantes, The Mountain, The Forest, Sea Borne.
Múlt: The Carnival Is Over, Yulunga, Song Of The Stars, Opium, Children Of The Sun, Ariadne.
A Dead Can Dance kettőse, Lisa Gerard és Brendan Perry időről időre újabb és újabb hatásokat dolgoz fel, a Dionysus a görög mitológiából ismert Dionüszosz mint a bor és a mámor (fél)istenének világát olvasztja magába, különböző népek, főleg a görögök és törökök iránti szenvedélyén keresztül.
Törzsi ambientet, meditatív örömzenét kapunk, léleksimogatást és szellemtáncoltatást. Hét masszív epizód, különböző megidézett hangulatok, tulajdonképpen közérthető szöveg nélkül, de annál sokatmondóbb és markánsabb üzenettel a multikulturalizmus teremtő lényegéről.
HALLGASD MEG:
