HANGFAL: Meditatív örömzene, léleksimogatás, szellemtáncoltatás

A cikk megjelent a Klikk out 2019/03. számában.

Ritkán kerül lapunk hasábjaira olyan muzsika, amelyet ma pofonegyszerű módon a világzenei kategóriába szoktunk sorolni, hogy ne legyen vele különösebb azonosítási problémánk.

DEAD CAN DANCE – DIONYSUS

♥♥♥♥


Jelen: Dance of The Bacchantes, The Mountain, The Forest, Sea Borne.
Múlt: The Carnival Is Over, Yulunga, Song Of The Stars, Opium, Children Of The Sun, Ariadne.

A Dead Can Dance kettőse, Lisa Gerard és Brendan Perry időről időre újabb és újabb hatásokat dolgoz fel, a Dionysus a görög mitológiából ismert Dionüszosz mint a bor és a mámor (fél)istenének világát olvasztja magába, különböző népek, főleg a görögök és törökök iránti szenvedélyén keresztül.

Törzsi ambientet, meditatív örömzenét kapunk, léleksimogatást és szellemtáncoltatást. Hét masszív epizód, különböző megidézett hangulatok, tulajdonképpen közérthető szöveg nélkül, de annál sokatmondóbb és markánsabb üzenettel a multikulturalizmus teremtő lényegéről.

HALLGASD MEG:


Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább