A cikk megjelent a Klikk Out 2019/03. számában.
Elsősorban tisztáznunk kell, kik is a Gorálok! Egy népcsoport, kik a Magas-Tátra és a Beszkidek vidékén élnek. Számuk mintegy kétszázezerre tehető, nagyobb részben Lengyelország területén élnek, Podhale és a Pieninek régiójában. A nyelvük a goráli, mely a lengyel-szlovák dialektusból tevődik össze, és amelyik a gorál kultúra egyik legerősebb eleme. De mit is kerestünk mi a goráloknál?
A csodálatos Pieninek Nemzeti Park völgyében található egy gorál ismerősöm, Ján Gondek életműje, egy több mint kétszáz vendéget befogadó panzió. A Dunajec folyón való tutajozás az egyik legnagyobb turistalátványossága és élménye a vidéknek, amely nagyon sok vállalkozásnak szolgál alapul, akárcsak Ján Gondek menedékházának is.
A panzió előtt az Erdős patak egy enyhe ívben fél kilométernyi folydogálás után torkollik a Dunajecbe. Egy csodás panorámával megáldott hely, és ha belegondolunk abba, hogy a tutajozásnak itt van a végállomása, érthető, hogy miért is vágott bele Janko komám e vállalkozásba. Naponta több mint kétezer-ötszáz turista halad el a Pieniny vendégház előtt, és ugyebár a Dunajecon való kétórás tutajozás után ki az, aki nem szomjazik vagy éhezik meg? Szóval hatalmas a konyha is! És mi épp ezért jöttünk… 🙂
Már szinte hagyomány, hogy február elején a Pieniny menedékházban Ján Gondek megszervezi a Gorálok bálját, amelyen közel százötvenen mulatoznak egészen hajnalig.
A vendégek az ország egész területéről jönnek össze, így találkoztam valószínűleg az egyetlen gorállal, aki folyékonyan beszél magyarul, és ő nem más, mint Tuli – Ivan Vojtek színművész, Dunaszerdahely szülöttje.
Jómagam és kollégám, Haulík Zoltán a tulajdonos részéről arra lettünk felkérve, hogy készítsük el az ünnepi menüt, és próbáljuk meg ötvözni a magyar ízvilágot a gorálokéval. Az egész konyhát szőröstül-bőröstül-segédestül a rendelkezésünkre bocsátották, így hamar megismerkedtünk és sok esetben ellestük egymás fortélyait, miközben rengeteget beszélgettünk a főzőcskézésről. Az ételválaszték elég sokszínűre sikerült, hiszen a tulaj szerint egy gasztronómiai orgazmust szerettek volna átélni… Hát mi dobtunk rá még egy lapáttal!
Csekonics-saláta előételként, májas hurka sült céklával meleg előételként, dámvadpörkölt juhtúrós csuszával, zöldfűszeres sertés-vesepecsenye hagymás-szalonnás árpagyönggyel, csirkemell trilógia (kápia, sajt, spenót), amely szelés után oly szép magyar színekben pompázott… 🙂 Töltött káposzta, rántott szelet, brassói aprópecsenye, betyárfasírt, bőrével sült oldalas párolt káposztával, knédlivel, ez mind-mind megtalálható volt a bál svédasztalán.
Haulík Zoltán mesterrel, ha lehetséges, mindig az asztalról leszedett tányérokat kísérjük figyelemmel, mert ha üresek, akkor biztosan ízlett a felszolgált étek. Kik bejáratosak voltak a konyhába, több esetben megköszönték a finom vacsorát, ami elmondásuk alapján egy kifinomult, a megszokotthoz képest teljesen más ízvilágot képviselt.
Nagyon örültünk a felkérésnek, ám még jobban annak, hogy a vérbeli szlovák gorálokhoz is eljuttattuk a magyar ízvilágot, amely még ha egy kicsit csípős is volt, de imádták… 🙂