Nincs semmi a mában a tegnapból, kivéve, amit magadban áthozol.
Ez a legutóbbi peronbölcsességem, ami egy vasútállomáson, a vonatra várakozva, egy szeles kedden született. Egy átlagos kedden. (Szeretem az átlagos keddeket.)
Hiába a sírkő, hiába a számtalan szakmai elismerés, hiába a sok fizikai lenyomat, baráti méltatás. Egy író is semmi – ez esetben én –, ha nincs ki a tegnapból a mába áthozza.
Egy cikk, egy könyv, egy kilométer hossznyi bibliográfia sem képes valójában senkit felmagasztalni.
Hogy kivé váltál ma a tegnapi mivoltodból? Egyszerű. Annyi vagy csupán Te is, amit a tegnapodból áthoztál. Minden, ami akkor megvolt, de Benned nincs meg tovább, már az enyészeté.