A cím lehetne akár Vikkeszhouse is, hiszen magazinunk mixsorozatának legújabb epizódja Szabó Viktor, azaz Vikkesz közreműködésével jött létre. Következzék a már vasárnapi tradícióvá vált séta, melyben végigkísérjük főszereplőnket a zenehallgatás és -rajongás útján, az első kedvencétől egészen a mai favoritokig.
Fotók: Ugróczky István
A Vikkendhouse 75. epizódjában a dunaszerdahelyi Szabó Viktorral beszélgetek a zenéről, koncertekről és a cikk alján meghallgathatjátok kilenc kedvencét egy mixben.
Viktor csodálkozással fogadta a felkérést. Széttárt karokkal magyarázta, hogy neki ugyan nincs sok köze a zenéhez. Nos alapjában lehet, de hosszú évek óta nincs olyan NFG-s buli, ahol nincs jelen. Nem pusztán a társaság miatt jár zenés rendezvényekre, imádja a minőségi koncerteket.
A beszélgetés közben kiderült, hogy vagy nyolcszor töltött egy teljes hetet a legendás Hajógyári Szigeten, már akkor is, amikor „before it was cool”, azaz még mielőtt a fesztivál világhírű lett volna.
Emlékszel, mi volt az első zene, ami elindított benned valamit?
Mivel a nyolcvanas években voltam gyerek, akkoriban a maihoz képest még elég silány volt a zenét adó tápcsatorna, nem volt internet és a rádiók sem ontották az új zenéket. A filmekért viszont már akkor rajongtam, ezért az első zenés emlékeim a filmzenékhez nyúlnak vissza. Imádtam a Knight Rider és a Dallas főcímzenéjét. A kazettás magnós korszakom picit később, 10 éves koromban következett. Az első rojtosra hallgatott kazettám egy Queen album volt.
Akkoriban hódított a rockzene és a hiphop. Tiniként neked voltak ilyen korszakaid?
Volt egy Nirvanás időszakom és az első eredeti kazettám is tőlük volt. A másolt kazik korszakában kiemelt fontossággal bírt egy eredeti darab. Ezenkívül akkor nem volt más meghatározó stílus, amit hallgattam, ami szerint öltöztem, vagy növesztettem volna a hajam. Inkább mindenevő voltam és vagyok mind a mai napig. Mindig inkább a mainstream zenére mentem, nem keresgéltem és kutattam a zenét, abból válogattam kedvenceket, amit kaptam innen-onnan a rádiókból.
Az elmúlt években szinte minden koncerten, vagy fesztiválon találkoztunk. Emlékszel az elsőre, ami elragadott és a hatása a mai napig él benned?
Már idősebb voltam, mikor először látogattam a Sziget fesztiválra. Valahogy odakeveredtem a Rammstein zenekar koncertjére. Otthon nem sűrűn hallgattam őket és zeneileg sem adtak sokat, de az az atmoszféra, amely azon a koncerten uralkodott, valami iszonyatosan mély nyomot hagyott bennem. A látvány és hangzásvilág olyan gazdag volt, hogy még ma is emlékszem bizonyos pillanataira.
Egy másik szigetes élményem, amely szintén meghatározó volt, az a Tankcsapda-koncert volt, amit úgy végig ugráltam, hogy a zsebemben lapuló pénz teljesen átázott és a koncert után, amikor fizetni akartam vele, elküldtek, hogy szárítsam meg, mert így nem vehetik el.
Te az a fajta ember vagy, aki a koncerteken megadja az első szikrát, azaz táncba indítja a tömeget. Mi kell ahhoz, hogy egy üldögélős koncert őrült táncolásba transzformálódjon?
Bizonyos rendezvényeken hiába szól jó zene, az emberek üldögélnek és a táncparkett üresen áll. Viszont ha egy-két ember táncra perdül, az egész átbillen. Akkor már megy a tömeg is, beindul a kémia az emberek közt, átadják egymásnak az érzést.
Nekem mindig is az „ugribugri” zenék jöttek be úgy igazán. Imádom a világzenét, a balkán hangzást és a népzenét. Vannak olyan koncertek, ahol lehetetlen ülve vagy csak simán állva maradni. Ilyen volt az egyik nagy kedvencem, Goran Bregovic koncertje, szintén egy későbbi Sziget fesztiválon. Az ő koncertjein nem tudsz mit csinálni:
Elindul a láb, megmozdul a csípő, beleng a kar.
Ha meg kellene most nevezni a legnagyobb kedvenceket, kik lennének azok?
Első ízben a Nirvanát említeném. Zenéjük nemcsak rám volt nagy hatással, hanem az egész világ zenei fejlődésére is. Ugyanúgy a kedvenceim közé sorolnám Erik Clapton zenéjét. Imádom azt a fajta bluest. Ha rockzene, akkor mindenképp az AC/DC-t és Metallicát említeném. Hacsak meghallom a zenéjüket, már rázom is a fejem. Ahogy említettem, közel áll hozzám a világ- és folkzene is, itt a Pósfa zenekart és Goran Bregovicot mondanám. A mixemben is javarészt ezek az előadók szerepelnek.
Ha utazhatnál az időben, melyik zenei stílus meghatározó korszakába mennél vissza?
Ha valóban nyílna ilyen lehetőség, visszamennék az 1930-as évekbe a swingzene felemelkedéséhez, ugyanakkor szívesen betekintenék a Beatles csúcskorába. Hihetetlen, mekkora energiával bírtak, lányok ezrei sikítottak, csak ha a puszta sziluettjeik megvillantak valahol.
A MIX:
TRACKLIST:
1. John Dunbar – Dances with Wolves (Main Theme)
2. Trevor Jones – Promontory (The Last of the Mohicans)
3. AC/DC – Thunderstruck
4. Nirvana – Heart-Shaped Box
5. Nirvana – Lake of Fire
6. Eric Clapton – Hey Hey
7. Mumford & Sons – The Cave
8. Goran Bregovic – Bella Ciao
9. Alvin és a Mókusok – Aludj Csak
