A reggeli parfümgőzben elmélázva

A kora reggeli tömegközlekedésben egy a biztos – a váratlanul, talán mégsem annyira váratlanul beütő késések mellett –, mégpedig a reggeli parfümgőz.

Ezeket az illatfelhőket a legkülönfélébb ábrázatú utasok viselik. Tekintetük a bágyadtsági skála teljes spektrumat befogja. Ami jelenthet itt pillanatnyi elbambulást, éber alvást, akár a teljes káót is, a tudatos, mindent kizáró, józan közönyt egyaránt.

A szagfelhő viszont mindig tuti. Nincs még egy napszak, amikor annyi zavarosan illatozó zavart ember járkálna a tömegközlekedés közös platformjain, mint akkor.

Arra már nem jöttem rá, hogy ennek pusztán figyelemfelkeltő szerepe van vagy valamiféle konkrét alapszagot hivatott elfedni. Figyelem! A gőzbe kész botorság teljes mellszélességhel behatolni, mert fullasztó hatása azonnal megnyilvánul.

A szemöldökök ösztönösen összehúzódnak, homlokunkon furcsán hullámzó mozgás lesz urrá, szemünkből könny préselődik, szánk pedig akaratlanul is sírásra facsarodik. A reggeli tömegközlekedés kész mazochizmus azoknak, akik orrukat csendben, visszafogott illatok közt tartják és nem engednek a pillanatnyi csábításnak, azaz semmiféle parfümot sem használnak.

Boldogok az illatban élők, mert övék a felhők országa?

Az biztos, hogy a maguk illatfelhőinek ők a kizárólagos urai. Kegyetlen, könyörtelen királyok, kiknek népe levegőgúzsba köttetett, derekük kétrét hajtatott, szabad lélegzetük megszegetett, életük pedig megpecsételtetett.

„Felhívjük kedves utasaink figyelmét, Pozsony, végállomás következik! További jó utat kívánunk mindenkinek!”

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább