A cikk megjelent a Klikk Out 2019/03. számában.
Egy laza péntek este Dunaszerdahelyen. A szokásos módon zajlik az élet a helyi szórakozóhelyeken. Azt még hozzátenném, hogy két különböző kultúrájú bárban és klubban. A bárból egy ötös férfihorda halad el ökölbe szorított kézzel a klub mellett, és nem éppen kedves jelzőkkel illetik a bent szórakozókat. Csupán azért, amilyen zene szól odabenn. A kifelé érkezők megjegyzik: Mit kiabál ez a furmányos társaság, azt sem tudják, mi a jó zene!
Az esetnek magam is tanúja voltam, mint a helyi a szubkultúra, avagy az underground kultúrtér egyik üzemeltetője. Abban a percben eldöntöttem, hogy a zenés rovat folytatása a két elektronikus tánczenei kultúra bemutatásáról fog szólni, a kettő közti különbségekre reflektálva.
Siheder koromban mainstream diszkókba jártam. Úgy buliztam a slágerzenére, mintha nem lenne holnap. Azt hittem, az az egyfajta zene létezik, amit mindenhol hallottam. Idősebb, nagyvárosokat bejárt barátaim hatására ez gyorsan megváltozott, és olyan zsánerekkel kezdtem ismerkedni, amelyek bőven az underground kategóriába tartoznak. Az akkori internetes forradalomnak köszönhetően megtaláltam az igazán “nekem való” elektronikus zenét, amely formált, majd elindított a DJ pályán.
Célom ezzel az olvasmánnyal az, hogy megismerjétek mindkettőt, és a végén fogadjátok el úgy az egyik, mint a másik létezését, de legfőképpen az, hogy legyetek nyitottabbak és befogadóbbak.
A zene ne legyen vita tárgya. Mind mást szeretünk, máshogy öltözünk, mást hallgatunk, de a végén ugyanaz marad: emberek vagyunk. Szórakozni akarunk. Zenét akarunk.
Hogy az mainstream vagy underground?
A művészet minden formájában jelen van a két kifejezés. Ott van a zenében is. Olykor összemosódik a kettő, néha meg letisztulva fordít hátat egymásnak. A zenei stílusok java része az underground művészet szülöttje, de ahogy nőtt a népszerűsége, azonnal kivetették ráhálóikat a gigantikus kiadók, ezzel a stílust magasan kiemelve a szem és a fül elé, azaz a mainstream kategóriába. A mai populáris tánczene olyan irányzatokból tevődik össze, mint a trance, a techno, a house és az electronica.
VEGYÜK GÓRCSŐ ALÁ A KÉT FOGALMAT
Mi a mainstream tánczene?
Angol nyelvről lefordítva főáramlatot jelent, amely a többség által elfogadott irányzatokat öleli fel. Tömegeket megmozgató zene, profitorientált producerek, előadók és zenecsatornák közös munkája. Ezek a mindenki által ismert, úgymond slágerzenék, amelyek szólnak a zeneműsorok toplistáin. Ezek azok a zenék, amire mindenki berohan a tánctérre és üvölti: ez az én számom!
A mainstream zenék java azzal a céllal készül, hogy azonnal a céltábla közepébe találjon. A dallamot és az egyszerű szöveget szinte már első hallgatás után betéve fújjuk. Egyszerű a dolgunk, nem kell kutatni és megérteni a zenét, az üzenete magától az ölünkbe hullik. Az elektronikus zenében ez EDM néven van jelen. (Electronic Dance Music). Százezrek táncolnak egy szál DJ zenéjére olyan grandiózus fesztiválokon, mint a Tomorrowland Belgiumban, vagy az Ultra Music Festival Miamiban.
Mi az underground tánczene?
A mainstream teljes ellentéte. Az angol kifejezés magyarra fordítva földalattit jelent. A fogalom azért alakult ki, mert a szubkultúra a figyelem középpontjától távolra szorítkozik, tehát a földfelszín alá. A 60-as években ilyen volt a The Stooges, a 70-es években a The Sex Pistols, később a hardcore punk, majd fejlődött tovább. Az underground művészet, ezen belül a zenei műfaj mindig kisebb közönséget mozgat meg, de azok az emberek általában nyitottabbak és szabadabb gondolkodásúak.
Drogosok? Nem! Ez tévhit.
Ahhoz, hogy a más zenét be tudjuk engedni, kellően meg kell nyílni. Hogy ne csak azt halljuk ki belőle, hogy ugyanaz megy körbe-körbe, hanem meghalljuk a szintetizátorok és a humán faktorok csodálatos harmóniáját, ahhoz sokan ecstasyhoz és egyéb drogokhoz nyúlnak, de ez csak nagyon pici százalék.
Nem a drog, amitől jól érzi magát az ember, hanem az eufória, amit a zene okoz.
Az undergound zenei stílusok közé sok-sok szubzsánerével tartozik a techno, a house, a drum and bass, a jungle, a gabber, a breaks és még jó ideig sorolhatnám. A DJ-k és élő performerek kisebb klubokban és fesztiválokon, családiasabb hangulatban játszanak. Jelenleg az underground kategóriában a legszínvonalasabb rendezvény a holland Dekmantel fesztivál, de legendás klubok is otthont adnak ezeknek a műfajoknak. Ilyen a Berghain Panorama Bar Berlinben, vagy a Concrete Párizsban. Ilyen, hozzánk legközelebb működő klub a budapesti LARM, ahol szintén megtalálod az underground előadók legjavát.
„Mint DJ, úgy látom és tapasztalom, hogy az underground zene eléggé egysíkú, ezért az egyforma ütemre egyformán is táncolnak az emberek, míg a populáris zene ennél sokkal színesebb, választékosabb, így teljesen máshogy mozgatja meg a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt. Szerintem jól megfér egymás mellett a két stílus, mert az underground a fiatalabb generáció zenéje, a populáris vagy a mainstream az idősebbeké, akik szeretik a funky, reggae hangzást és szeretnek retró zenére nosztalgiázni.”
„Ez egy nagyon összetett kérdés. Óriási különbség van a mainstream és az underground tánczene közt. Mind zeneileg, mind közönségileg. A mainstream zenék szinte a semmiből tűnnek ki és pár hónap alatt le is csengenek, nyomot sem hagyva maguk után. Ezzel semmi gond nincs, hisz nem kötelező erre szórakozni vagy ezt hallgatni. Ettől eltekintve egyre nagyobb tömegeket vonz.
Az underground számomra jóval letisztultabb és maradandóbb alkotás. Manapság nehezen kategorizálható a színessége miatt. Itt nincs sablon, mert itt mindent szabad, csak a saját fantáziánk szab határt. Egy átlagos fülnek, mint ahogy mondani szokták, monoton és nem más, mint ismétlődő tuc-tuc. Ez részben igaz is és nem is! Embere válogatja, illetve a hallgató nyitottsága a kulcs.
Ha megszűnne a mainstream, nem siratnám meg. Viszont kell, mert rengeteg ember szereti, hallgatja. Különböző kulturális élményeket nyújt mindkettő.
Az emberiség fejlődése egyértelműen hozza magával azt, hogy a jövőben egyre többen fognak választékosan zenét hallgatni. Ez már érezhető az elmúlt pár évre visszatekintve. Ahogy az ember fejlődik, úgy fejlődik vele a kollektív zenei intelligencia is. Nincs megállás. Aki nem tud nyitni az újdonság adta gyönyör felé, az leragad ott, ahol van. A fejlődést és az előrehaladást nem tudjuk megállítani, csak vele együtt áramlani, és élvezni azt az állapotot, ami akkor megadatik. Csak be kell fogadni!”
Végszóra tényleg csak ennyi: tekintsünk a felszín alá, hiszen a kincsek ott rejlenek. Ha nem a föld alatt lennének, már rég eltűntek volna. Legyünk nyitottabbak, engedjük be az újat, mert az csak hozzánk tesz! Ugyanakkor ne szégyelljünk lehunyt szemmel, széttárt karokkal táncolni arra a zenére, amit nem ismerünk!
