Egy könnyed vasúti kaland után hazafelé indulunk, közben leülünk egy padra megpihenni. Emlékeznek még az „állomási park” korabeli állapotára, középen szökőkúttal? Ha becsukom a szemem még mindig látom (és hallom) magam előtt: két oldalt boltíves vaskonstrukcióra futtatott rózsabokorral, miközben a szökőkút halk csobogása elnyomja a szomszédos főút moraját.
A parkot átszelő járdák sokasága a buja növényzettől szinte útvesztőnek tűnhetett a helyet kevésbé ismerő vándorok számára. Mennyi fiatal véste annak idején szerelmének jelét az égig nyújtózkodó jegenyefák törzsére!? Ha arra járnak, egy-két helyen még fellelhetőek az évtizedes románcok nyomai.
Ahogy kedves emlék köt a parkban lévő „fehér pattantyús” bokrokhoz (valami fagyalféle lehetett) is: nagyapámmal gyakran sétáltunk erre, egy-két bogyót leszakítottam, majd összetapostam, miközben az jellegzetes hangon pattant szét a talpam alatt. Mára az útirányok is megváltoztak, és ha nem lenne a nemrég felavatott „hármas halom” alakú világháborús emlékmű, látnivalóból is híján lenne a terület.
Ahogy a mellette lévő játszópark is átformálódott, eltűntek a nagy hajóhinták, amikben garantáltan hintázott a város lakosságának több mint fele! Egy ideig golfpályát is találhattunk itt, aztán azt is elköltöztették a termálfürdő területére.
Volt idő, amikor a park köré jelölték ki ideiglenesen az „autóbuszállomást”.
A nyolcvanas években járunk, ekkor Dunaszerdahely városa az „állomási parkkal” szemben meglehetősen nagy autóbusz-pályaudvart kapott. A központi épületből az emeleten keresztül lehetett eljutni a peronok mellé beálló buszokhoz.
Aztán elkezdtek ritkulni az emeleti üzletek és butikok, majd az építmény állaga szemlátomást leromlott, végül életveszélyessé vált, és lebontásra ítélték. Részben a helyén találjuk a jelenlegi autóbusz-állomás épületét. Mellette elhaladva a Kukučín utca (régen Vasútszoros) „szippantja be” az utazókat. Korábban egyik oldalról fehér betonkerítés határolta, melynek helyére egy üzletsor került.
Szemben volt az Állami Vasutak laktanyája, ahol ma hajléktalanszálló üzemel. A sarkon lévő családi házat – melyben szintén szolgálati lakás volt –, több évtizede lebontották. Helyén autószalon, majd autómosó létesült.
A rendszerváltás után elözönlötték Kelet-Európát az „ócó” kínai cuccok, pici kínai árusokkal, akik javarészt vietnamiak.
Nem volt ez másként városunkban sem, és éppen itt a Kukučín utcában vertek először sátrat… Annak idején kezembe került egy elég vaskos könyv, amiben a Kukučín utcát Dunaszerdahely egyik városrészeként említik. Bár a névadó, Martin Kukučín, szlovák író, a helyiek egyszerűen csak Kukucsinnak hívják.Sőt, én gyermekkoromban egy szólasmondás „áldozata” lettem:
Elmehet Kukutyinba zabot hegyezni.
Ugye nem kell magyaráznom, miért kerestem errefelé azt a helyet, ahol zabot lehet hegyezni?! Talán éppen a Vállalkozók házában, ami szintén egy családi ház helyén épült fel? Vagy korábban az ABC betűivel jelölt cseréptetős blokkok egyikében?! A tetőtér kéményei arra engednek következtetni, hogy eredetileg kályhákban tüzeltek bennük télvíz idején.
Ezeket a csaknem egyforma háromemeletes társasházakat csupán az utca felőli boltok jellege különböztette meg. Az idők során az egyes üzletek is változtak, és van olyan blokk, mely ráépítéssel egy szinttel magasabb lett. A nyolcvanas években többek között zöldségest, élelmiszerüzletet, babaruhaboltot, méterárust, húsboltot, drogériát és papírüzletet találunk errefelé.
Túloldalt a Nemesszeg nyolcemeletes társasházai zárják le a teret, melyek egy korábbi városrész helyére épültek.
A Kukučín utca másik felén végig családi házak voltak, „kijáratnak” a Kulacs utca szolgált, míg a Szlovák utca (jelenleg Nefelejcs utca) már akkor is zsákutca volt. A Komenský utcai útkereszteződésen túljutva egy gyermekét tartó anya szobra mellett haladunk el.
A szocializmus idejében nagy divatja volt az effajta képzőművészeti alkotásoknak, és ehhez hasonlóak a város több pontján mindmáig fellelhetőek. Az említett szobor helyén napjainkban Bihari János cigányprímás mellszobrát találjuk, ha arra járunk. Így jutottunk el az egykori Üzemi Klub mögé, ahonnan már csak pár méter az Üzletsor utca, vagy éppen Vámbéry tér. Erre már jártunk korábban…
(Roberto)
Előző részek:
Dunaszerdahely utcáin sétálva 1.
Dunaszerdahely utcáin sétálva 2.
Dunaszerdahely utcáin sétálva 3.: útban a kultúrház felé
Dunaszerdahely utcáin sétálva 4.: amikor a korzón még autók jártak
Dunaszerdahely utcáin sétálva 5.: a templom köré épült tér
Dunaszerdahely utcáin sétálva 6.: északra tartva „szeverre” érketünk
Dunaszerdahely utcáin sétálva 7.: a DAC-stadiontól a „papa kéményéig”
Dunaszerdahely utcáin sétálva 8.: az iskolától a vasútállomáson át
