A cikk megjelent a Klikk Out 2014/04. számában. Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
A minap teljesen véletlenül akadtam bele Papp Gábor Zsigmond filmjébe az interneten böngészve. 2002 a gyártás éve a fellelhető források szerint, műfaja talán a dokumentumfilméhez áll legközelebb (ha tévednék, szóljatok).
A 21. század elején botorkáló Magyarországra begyűrűzött a plázaőrület, és az ezzel együtt járó, nagyvárosi életmódra reflektál a film is. Érdekes látni, hogy röpke 12 év alatt mennyit erősödött a szándék, hogy minden 10 község – István király után szabadon – templom helyett plázát emeljen.
A film több „tipikus” elemet szólít meg a rendszer vérkeringéséből – halványan lelkesedő eladó, biztonsági személyzet, tizenévesek, ill. néhány random vásárló szájából hallhatjuk, ki miért szereti szabadidejét itt tölteni. Kedvenc jelenetem az idős házaspár macivásárlása az unokának, majd meglepődésük afelett, hogy micsoda áron vesztegetik az aprócska játékszert.
A film nem ítél, nem alkot véleményt, narráció nélküli – így a nézőre van bízva, mit gondol a látottakról.
VÉLEMÉNY
A jelenség árnyoldala nem az efféle épületrendszerek működésében, óhatatlanul kereskedelmi funkciójukban leledzik, hanem a tunyulás, csatangolás, össznépi unatkozás terjedésében. A legveszélyeztetettebbek (már megint és még mindig) a fiatalok, akik reggel felmarkolják a napi költőpénzt, majd suli után (vagy helyett) bevetik magukat az éttermek és próbafülkék kibogozhatatlan labirintusába. Ott aztán elkezdődik a viselkedni-nem-tudás aktív tanulása, rohangászás, lánykák sikítozása, fiúk szemtelen nyomulása az eldugott (?) sarkok padjain.
Ha a boltokat nézzük, hihetetlen, micsoda túlkínálat létezik az árucikkekből. Zavar, hogy eleve hatalmas az üzletházak területe, rengeteg a nagyjából azonos termékeket árusító bolt, illetve, hogy a boltokban az egyes árufélékből több variáns fellelhető. A környezet arra készteti az embert, hogy menjen, nézelődjön, keressen, a legjobbat akarja (micsoda szép önbecsapás), majd szatyrokkal megrakodva, elégedetten térjen haza. A lehető leghosszabb maradást akciókkal, meglepetéssel, szökőkúttal, programokkal, gyereksarokkal vívják ki, napok vesznek a semmibe itt. A mechanizmus pedig él, lélegzik, terjeszkedik, éltetik a kifogyhatatlannak látszó vásárlók.
