A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre. Szerző: Bán Boglárka
Az idei év április elseje kiemelten különleges, főleg az irodalmat szeretők körében, ugyanis ezen a napon ünnepelte Milan Kundera a 90. születésnapját.
„A regény nem az író vallomása; a regény azt vizsgálja, mi az emberi élet a csapdában, amellyé a világ vált.”
A cseh születésű regény- és drámaíró a prágai egyetemen irodalmat és filmművészetet tanult, illetve jazz-zenészként dolgozott diákévei alatt. Egész fiatalon belépett a kommunista pártba és besúgóvá vált.Hangot adott nemtetszésének bizonyos eszmékkel (személyi kultusz) kapcsolatban, így a pártból kizárták. Franciaországba emigrálása után még publikált cseh nyelven, azonban 1993-tól már csak franciául jelennek meg művei.
…
„A történelmi helyzet voltaképpen nem témája a regényemnek: jelentősége számomra annyi, hogy újszerűen, nyersen világít rá az engem foglalkoztató egzisztenciális témákra: ezek a bosszú, a felejtés, (…), az ember elidegenedése tulajdon cselekedeteitől, a szexualitás és a szerelem különválása…” – mondja első megjelent regénye (Tréfa) után. Azonban ez a gondolatmenet kiterjeszthető a további műveire is (A lét elviselhetetlen könnyűsége, Az élet máshol van).
A 20. században a regény válhat az egyén és világ kapcsolatát tükörként bemutató egésszé, amelyben különböző viszonyok kapcsolata rendezi egységbe a megírt világot. Az egyén önmagához és környezetéhez fűződő viszonya, az egyes ember és a társadalom szembeütközése, a folytonos identitás keresése, majd elvesztése, illetve az erkölcsi romlás. Állandó konfliktussá válik a lelkiismeret és hatalom. Az író eszközéül az irodalmat választotta, amelyben számot ad tapasztalatairól, a kor politikai helyzetéről, mindezt az egyén szemszögén keresztül, aki elszenvedője saját világának.
A teljes cikk elolvasható az f21.hu-n.
