A cikk megjelent a Klikk Out 2015/04 számában.
Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Borítóterv: Gocoň László
Nekem nincsen kocsim. Van persze családi járgány, amit használok, ha kell, de nem vagyok az autózás, sem az autóellenesség „nácija”.
Sosem értettem az amerikai tinifilmekben azt a részt, amikor főhősünk felnő, és a fater vesz neki egy kocsit. Persze, megvan a fíling, a szabadság, meg a felnőtté válást és annak szülői elismerését is, ugye, demonstrálni kell, és azért hellyel-közzel szépen kiforgatják ezt a sztereotípiát (is), mint a The Middle c. sorozatban, amikor a fater a kölöknek megvesz egy ócskavasat, ami annyit sem ér, mint amennyi a súlya. És persze, kell a kocsi, el kell jutni A-ból B pontba, messze van, sürgős, s a többi, s a többi, s a többi. De azért nézzünk szembe jó öreg egó barátunkkal, aztán ismerjük be, vannak elég vastag rezerváink…
Reggelente, amikor kitekintek az ablakon, látom, ahogy jóízűen köhögnek, pöfögnek libasorban a vasak. Leugrom kenyérért, húszan próbálnak beállni öt helyre, a suli előtt meg kétszázan igyekszenek megfordulni.
Kisvakond már megcselekedte a tutit, „špekačkyt” a kipufogójukba, oszt’ jó’van!
Valahogy nincsen egy egybegyúrható társadalmi igény arra, hogy ezen változzon valami. Mindenki morog. Aztán beül a kocsiba, egyenként minden kismajom, és a fejét vakarva újra beáll a sorba. A legnagyobb probléma: hova parkújak? (sic!) Ahány sarok, ahány fórum, annyiszor jön elő a kérdés.
A hétszázát annak, aki úgy tervezte ezeket a fránya városokat meg lakótelepeket, hogy nem számolt családonként 2-3 verdával. Követeljünk újabb és újabb parkolókat és legyünk büszkék arra, hogy füvet, zöldet majd legfeljebb a betonszőnyeg ráncaiban látunk.
Nincs akkora területe egy városnak se, mint ahány parkolót igényelnének az ott élők, oda érkezők. Könnyebb dünnyögni, ahelyett, hogy levelek ezrei lepnék el az illetékeseket, hogy ha már annyi az álló tragacs, parkolók helyett spóroljon parkolóházakra, meg „közoktatásra”.
Van egy csöpp városunk, ahol egyik lakótelep sincs olyan messze a belvárostól vagy bármely sulitól, hogy azt a fránya utat ne tehetnénk meg többen egy kocsival, bringával vagy a teszkós meg a városi busszal, de akár gyalog… Mindenki nyugodjon le a p***ába: télen is. Vagy van egy fővárosunk, ahová
nap mint nap ugyanazok indulnak útnak négykeréken, és ugyanazok okoznak trombózist „a régió aortáján”. Könnyebb dörmögni, ahelyett, hogy ezernyi levéllel bombáznák, rendszeresen, szervezetten, a régió fapadosát, hogy itt vagyunk, rakjál alánk több sárga vaskígyót!
Tavasz meg ébredés van, kispajtások! Le kell rakni az ótvar füstokádókat.
