Szingliként éled a mindennapjaid és még boldog is vagy? Hát mégis hogy képzeled ezt? Biztosan csak becsapod a külvilágot, s igazából magányos és szomorú vagy. Csak nem mered megmondani az igazat, mert nem kellesz senkinek!
Sorolhatnék még hasonlókat, de azt hiszem, ez épp elég ahhoz, hogy felvázoljam, milyen támadások érik az egyedülálló nőket és férfiakat egyaránt. Jómagam is sokszor találtam szembe magam ezen „kedves” szavakkal.
Eleinte persze még nagyon rosszul estek, letörtté váltam általuk, teljesen magamba roskadtam, mert elhittem, amit mondtak… Mára azonban megtanultam, hogy egyszerűen csak engedjem el a fülem mellett ezeket az idétlen hozzászólásokat.
Magamnak higgyek, ne a sok mindentudónak.
Arra is rájöttem már, sokan azért szidják a szingliket, mert igazából irigykednek rájuk, ugyanis ők bennrekedtek egy baromi rossz kapcsolatban, amitől valószínűleg még a börtön is jobb helynek tűnik.
Miért ne lehetnénk tényleg boldogok egyedülállóként?
A boldogságunkat nem szabad egy másik embertől függővé tenni. Csak és kizárólag a mi felelősségünk, hogy boldogok vagyunk-e, vagy sem. Persze, vannak azok a szinglik, akik tényleg elveszve érzik magukat, s csak ámítanak mindenkit azzal, hogy jól érzik magukat így. Ez azonban nem ok az általánosításra!
Párkapcsolat nélkül is lehet szép az élet! Miért ne érezhetnénk magunkat jól a bőrünkben, miért ne ragyoghatnánk? Nem mindenkinek a családalapítás az életcélja, s ha véletlenül ez nem jön össze harmincéves koráig, akkor egyenesen depresszióba esik.
Sokszor megkapom, hogy összeszedhetném magam, hiszen lassan már szülnöm kellene, s még nem is vagyok férjnél? Hát köszönöm szépen, jelenleg nagyon jól érzem magam a bőrömben így!
Imádom a kisbabákat, egyenesen rajongok értük, és igen, én is szeretnék családot alapítani, de még nem most. Egyáltalán nem érzem elkésve magam. 26 évesen nem gondolom, hogy azon kellene stresszelnem, hogy öreglány maradok…
Mert mostanra azt is megtanultam, csak akkor fogom egyedülállóként leélni az életem, ha ÉN úgy döntök, hogy ezt az utat választom. Hiszen szingliségem oka sem az, hogy a kutyának se kellek… már elnézést. Hanem azért van ez, mert épp így érzem jól magam.
Szóval kedves szingli társaim, nyugodtan merjetek boldogok lenni! Ne szégyelljétek, hogy tök jól elvagytok „egyedül” az életetekben! Ez egy óriási erény, hiszen oly sokan vannak, akik egyedül elvesznek a világban…
