Dunaszerdahely utcáin sétálva 11.: az elmúló idő keresztjei

(Szülővárosom megelevenedő történelmi emlékei)

Amióta az ember feltalálta az idő mérésére szolgáló szerkezetet, figyelemmel kísérheti annak múlását és örök körforgását. A nappalok és az éjszakák úgy követik egymást, ahogy születés követi az életet, majd az élet a halált.

Fotók: Németh Sándor

A Dunaszerdahely utcáin sétálva című sorozatom mai része kicsit kilóg a sorból, annál is inkább, mivel nem csak egy adott útirányt tár fel, hanem azon belül az elmúlás témakörét is tárgyalja. Hisz’ mindannyiunknak van legalább egy közeli hozzátartozója, akire szeretettel gondol, de ahhoz, hogy „meglátogathassa” már csak temetőbe tud kisétálni hozzá.

Nagyjából hatéves lehettem, amikor először találkoztam családunkban az élet elmúlásával. Csak emlékfoszlányok formájában él bennem dédanyám arca, akit a Kisudvarnoki úti temetőbe kísértünk utolsó útjára. Alacsony, az élettől meggörnyedt asszonyka volt. Ekkor figyeltem fel a sírhelyek keresztjeire, a szobrokra, az angyalok ártatlan tekintetére, vagy az elpusztult párját őrző galambokra.

Igyekeztem megérteni a szentek ábrázolását, az atya, a fiú, és a szentlélek fogalmát. Érdekes, hogy közben sosem töltött el félelem, épp ellenkezőleg, nagy nyugalmat véltem érezni, biztonságot és spiritualitást.

Dunaszerdahely központi temetője a Kisudvarnoki úton található, mára kibővített területen.  

A Lenin (Fő utca) utcáról indulva, a Malinovszkij (Kondé Püspök utca) utcán keresztül volt a legkönnyebben megközelíthető számomra. Bal oldalt a Városháza tér, jobbról a Partizán szálló és étterem. Emlékszem, annyira felkapott hely volt, hogy az utcát is Partizán utcának hívták egyesek. Sokáig üresen állt, majd lebontották, és a telek már vagy két évtizede parlagon hever. Kaszálás után itt-ott előbukkannak a szálló megmaradt alapjai.

Mögötte az Ister vállalatának volt udvara szerelőműhelyekkel, helyén ma egy irodaház található. Ezt követte a Csallóközi Népművelési Központ, vagyis az „Osveta”, mely napjainkban az egyetlen olyan építmény ezen az oldalon, ami a korabeli rendeltetését tölti be. Ennek udvarán volt a rendszerváltozás utáni években napilapot is szerkesztő Nap kiadó.

Egy jókora üres terület következett, rajta egyetlen családi házzal…

A helyén társasházak épültek jelentős számú lakással, amit a református templom követ, melyet húsz évvel ezelőtt adtak át a híveknek. Átkelve az úton, a Sárga kastély után a Vásárteret követően máris a Kisudvarnoki úton vagyunk. A bal oldali családi házak helyén lévő épületben az évek során helyet kapott a nyugdíjasotthon és a Kortárs Magyar Galéria is.

A tűzoltóság mellett elhaladva hamarosan utunk végére érünk. A jobb oldali gyárépületeket, majd az útkereszteződést sem találnánk még itt a nyolcvanas években. A temető bejaratával szemben egy nagy kör szimbolizálja az élet örök körforgását, ahogy régen, úgy ma is. Azóta, hogy 82-ben dédanyám elhunyt, már több családtagom is itt alussza örök álmát. Legutóbb édesapám került az Isten országába. 🙁

Gyakran sétáltam a sírhelyek közt, vagy éppen a városi és a város széli feszületek és szentek felé…

A Vámbéry téri Szentháromság-oszlop, a Finta Anna felé kereszt, a Szent Miklós szobor, vagy a Szeplőtelen Szűz szobra a nyolcvanas években közvetlenül a templom tövében álltak. A Mária a kis Jézussal képoszlop is innen került a Szent Mária gyógyszertár udvarára, hasonlóképpen „vándorolt el” a Fogadalmi kereszt a Szent János egyházi alapiskola udvarára. Sikabony városrészben, a sikabonyi Piéta, vagyis a Fájdalmas Szűz szobra, és a kistejedi Szeplőtelen Szűz szobra egy-egy családi ház kertjében volt elhanyagolt állapotban.

Két út menti képfülkét fedeztem fel anno, az egyiket a Bősi út végén, a másikat pedig Dunaszerdahely és Ollétejed között. Ezeket mind a mai napig megcsodálhatjuk, ha arra járunk, javarészt restaurált állapotban. Volt viszont egy szakrális emlék a Komáromi úton, aminek azóta nyoma veszett.

Talán a legkalandosabb története a Kálvária szoborcsoportnak van, melyre a kisudvarnoki templomkertben találtam rá. Szüleimtől tudom, hogy régen a mai Bősi úti felüljáró közelében egy Kálvária domb állt, amit aztán elbontottak, és innen kerültek a szobrok előbb a templom mellé, majd innen Kisudvarnokba. Miután rendbe hozták a megmaradt öt szobrot, a dunaszerdahelyi temetőben leltek méltó „otthonra”.

(Roberto)

 

Előző részek:


Dunaszerdahely utcáin sétálva 1.

Dunaszerdahely utcáin sétálva 2.

Dunaszerdahely utcáin sétálva 3.: útban a kultúrház felé

Dunaszerdahely utcáin sétálva 4.: amikor a korzón még autók jártak

Dunaszerdahely utcáin sétálva 5.: a templom köré épült tér

Dunaszerdahely utcáin sétálva 6.: északra tartva „szeverre” érketünk

Dunaszerdahely utcáin sétálva 7.: a DAC-stadiontól a „papa kéményéig”

Dunaszerdahely utcáin sétálva 8.: az iskolától a vasútállomáson át

Dunaszerdahely utcáin sétálva 9.: elmegyünk Kukutyinba zabot hegyezni

Dunaszerdahely utcáin sétálva 10.: irány „západ” 

 

 

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább