A cikk megjelent a Klikk Out 2019/04. számában.
Abádszalók! Dunaszerdahelytől 350 kilométerre található a csodálatos Tisza-tó partján, és immár tizenharmadik éve március második hétvégéjén kerül megszervezésre a Tiszator. Perdül a dob, csendül a pohár, kezdetét veszi a Böllérfesztivál. Egy fesztivál, ahol több mint huszonöt jószág életét áldozzák fel egy napi vigadalomért, egy fesztivál, ahol repedésig tömheted a bendődet, és kedvedre kóstolhatod a jobbnál jobb borokat, pálinkákat…
Egy disznótor mindig hajnalban kezdődik, amely alól a Tiszator sem kivétel, így már reggel hatkor a helyszínen toporzékoltunk. Már messziről látható és érezhető volt a katlanokból felszálló füst „zamata”. A huszonöt csapat tagjai már vacogva várják a jelet, amikor a kisdobos bejelenti a rendezvény kezdetét, a jelenlévők lehörpintenek egy kupica pálinkát, és már kezdetét is veszi a vigadalom.
Sajnos a jószágoknak ütött az utolsó órájuk!
A vendégsereg körülveszi a ideiglenes vágóhidat, a zsűri elfoglalja a helyét, és már érkezik is az első csapat. A kés a „torokmetsző” böllér kezében, a vérfogó asszony a helyén, és már terelik is az első jószágot. Uniósan, áramütéssel elkábítják, majd a „torokmetsző” sebészi precizitással megmártja kését a jószág torkában, amely pár pillanaton belül kileheli lelkét és kiereszti vérét.
Amióta világ a világ, ez így működik! A csapat az élettelen jószágot a saját udvarába szállítja, és kezdődhet a munka. Perzselés, tisztítás, a disznó bontása és feldolgozása, majd az ételek készítése és fogyasztása. Egy mondatban leírni könnyű, ám egy tucat embernek jó pár órányi kemény munka. Ahogy szakaszokban zajlik a munka, folyamatosan készülnek a disznótoros ételek…
A legismertebb böllérreggeli a sült hagymás disznóvér, amely elengedhetetlen eledele a disznóvágásnak. Tízórainak mondható a vesevelő és az abált kása, amit még kolduskásának is neveznek. Ahogy folyamatosan érkeznek a húsok a böllér asztaláról, úgy kerül a sütőbe a pecsenye, a fennmaradó húsdarabkákból meg készül a toros káposzta. Majd a tokaszalonna, májas és véres hurka, préssajt és a végére már csak a kolbász marad az asztalon.
Nagyjából majdnem mindenhol ez a folyamat a disznóvágáson, ám ott, ahol huszonöt jószágot „csapnak le” egy helyen, sok minden mást is lát az ember. Ahány ház, annyi szokás! Ez a Tiszatoron még inkább érvényes! Ám a legfontosabb, hogy mi vendégnek érkeztünk, és amely portára benéztünk, ott tárt karokkal vártak. Ki kell, hogy emeljem az egyik helyszínt, ahol annyi különlegességgel szolgáltak, hogy csak ámultunk-bámultunk, meg persze kóstolgattunk, falatoztunk, italoztunk… 🙂
A backamadarasiak polgármestere már messziről kínálta a különleges égetett pálinkát, amely teljesen elragadott. Hihetetlenül príma aperitif a hideg reggeleken! Utólagos engedelmükkel, ezt majd jómagam is elkészítem valamelyik általam szervezett rendezvényen.
Csácsós pogácsa, torokpecsenye puliszkával és káposztacikával, eszes leves, krumplis fasírt, májas… Ezekről az ételekről még csak nem is hallottam! De mindegyiket megkóstoltam, és bizonyíthatom, hogy roppant finomak.
Rántott malacfül majonézes salátával, kocsonya, velős pirítós, krumplis tócsni, orjaleves, hájas sütemény és még tömérdek falat, amelyeket ha mind fel kellene sorolnom, akár reggelig is eltartana… 🙂
Láttatok már ötszáz méteres kolbászt megsütve? Még én sem, ám Abádszalókon sikeres volt e rekordkísérlet! És igaz, hogy csak kétszerre sikerült megsütni, de végeredményben meglett! A nap vége felé már egyre többen dalolgattak, nótázgattak, jókedvüket valószínűleg a rengeteg fajta pálinkának is köszönhették, ám mi sem éreztük magunkat rosszabbul… 🙂 Sőt!!!
Megfogadtuk, hogy a 2020-as böllérfesztiválon a Betyártanya csapata is részt vesz a megmérettetésen, elhozzuk Abádszalókra a Felvidék ízeit, és megmutatjuk a nagyközönségnek, hogy mi sem vagyunk eldobnivalók… Ha nem vagytok restek, gyertek el ti is, akár segíteni, akár vendégségbe… 🙂