Egy perc néma csend, kilencven perc gólzápor

(Szered–DAC, kicsit másképp)

Szombat délelőtt Ľubo Michalíkkal futottam össze az egyik dunaszerdahelyi bevásárlóközpontban, nem, nem ott, ahol a legkisebb is számít. Gondolkodóba ejtett, vajon mit keres pár órával a meccs előtt egy ligás játékos a boltban, ezért fél szemmel végig a kosarát kémleltem. Nem volt nehéz, mivel hórihorgas termete kitűnt az akciós termékek után kutató „egyszerű” polgárok közül.

Nyitókép: Fekete Nándor illusztrációs felvétele

Öt almát vett, öt banánt, öt kiflit… mindenből ötöt! Nem lesz az kicsit sok? – motyogtam magamban – legutóbb gólból is annyit „faszolt ki” Szerdahelyen. Ki gondolta volna, hogy a történelem megismétli önmagát.

Az utazás helyett a szoba melegét választottuk, barátok közt (ez most nem az RTL szappanoperájának címe, de tényleg). Hamar eltelt az a pár óra, és a több fogásos ebéd után, egy csepp pálinka is lecsúszott. Az élvezhetőbb közvetítéshez már csak egy megfelelő kábel hiányzott, amivel átvarázsoljuk a laptop képét a televízióra. Jogos a kérdés, hogy az már milyen fíling, de „ötpontegyes” maszek Dolby-n hallgatni egy idegenbeli meccset, ahol több a sárga-kék fan, mint a szülinapos hazai, se’ kutya. Lerágott csontot szopogatok, hisz’ mostanában nem is olyan nagy ügy, hogy idegenben is otthon vagyunk! Egy kis matematika: nézők száma 920, ebből 523 szerdahelyi…

Fekete gyászszalaggal futnak ki a mieink az üres stadionba, megállunk egy percre…

                    (R. I. P.)

…kitartás Cesar, veletek vagyunk!

Isten látja lelkemet, eredetileg kihagytam volna a jegyzetem a Blackman család  tragédiája miatt, de a foci egy olyan sportág, mely néha az Úr akaratát is felülírja. Az 5:0-ás siker egyben klubrekordot is jelent, de méltó „üzenet” is Panamába. Már a hetedik percben rezdült a Pali (Penksa) hálója, amit a Huste Vida Máténak írt jóvá. Persze, mi rögtön tudtuk, hogy a Divko volt az elkövető, aki előbb átverte védőjét, majd bevágta a labdát a kapuba, mint kezdő festő a sarokhengert az esmalos kiblibe. Négy perc múlva ismét a szemfüles, fiatal horvát lecsapott egy gyámoltalan hazaadásra, és már kettővel voltunk jobbak. Nagyon gyenge ez a Szered, ráadásul létszámban is megfogyatkoztak. Több kimaradt helyzet után Ľubo barátunk összehozott egy tizenegyest, Kalmár pedig értékesítette azt.

Kezdtem remélni, hogy összejöhet egy „nyolcas”, mióta a Bohemians elbánt velünk nyolcvanötben, azóta erre a pillanatra várok.

Benne volt a pakliban, de a második félidő elején visszavettünk az elszántságunkból. Vajon tudatos, hogy megelégszünk a kevesebbel, amikor nyilvánvaló, hogy „minden” a miénk lehetne? Pár perc után végül elkezdtük rohamozni a „hazai” kaput. Čmelík volt elemében, nagyon érett neki az első ligás gólja a nagy comeback-je után. Vida Máté ollózását már bent láttuk mindannyian, majd egy beadásnál Davis passzírozta be fejjel a lasztit. Végül a szülinapos Čmelíknek is csak összejött az a fránya gólocska, ezzel már 0:5-ös eredmény világított a LED-falon.

Megtömtük a Szered „ementáli” védelmét, ami a rájátszás hátralévő részében nagyot lendíthet az önbizalmunkon! Ráadásul a Zsolna is kikapott…

Ismét a saját kezünkben van a sorsunk, mint a történelemben oly sokszor már. Eszembe jut a Magyar Népmesékből a szegény ember legkisebb fiának története. Ő megmutatta nekünk, hogy a küzdelem sohasem hiábavaló, és ha olykor megbotlunk is, a végén összejöhet, amire szívből vágyunk. Legyen az a második hely, vagy nemzeti imádságunk megmaradása, esetleg az életünk egyéb boldog pillanatai!

(Roberto)

 

Piacter takacs piac 300×250

Hozzászólások lezárva.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább