A légi Benyovszky Rudolf Alapiskolában jártam az április 11-én, a magyar költészet napján megrendezett rendhagyó versfolyamon. Ennek kapcsán már leírtam saját élményeimet, de mivel elbeszélgettem az iskola igazgató- és igazgatóhelyettes-nőjével, egyik diákjával és az esemény szervező-tanítónőjével, hadd osszam meg most ezeket a rövid interjúkat is Veletek.
Elsőként az alapiskola igazgatónőjét, Mgr. Csiba Lydiát és igazgatóhelyettes-nőjét, Mgr. Fegyveres Mónikát kérdeztem a tapasztalataikról.
Minden évben rendeznek a magyar költészet napja alkalmából megemlékezést?
Cs. L.: Természetesen, de más formában volt korábban. Többnyire egy rövid emlékező beszéd és néhány vers töltötte ki a programot. Idén Hodossy Krisztina kolléganőnk karolta fel a rendezvényt.
51 vers hangzott el, ami igazán nem kis teljesítmény. Mi a véleményük erről?
F.M.: Igen, idén a közös versmondás jobban megmozgatta a gyerekeket. Általában csak meghallgatják a rendezvényeket, de most nagyon aktívak voltak, és kivették a részüket a feladat legjavából. A tanítók ugyan most kissé háttérbe szorultak, viszont ők komolyan lelkesedtek, és nagyon aktívak voltak. Jobb ez a forma, mint amikor mondjuk kivetítőt használunk. Ez így sokkal emlékezetesebb marad számukra.
A gyerekek mennyire válnak nyitottabbá a versek felé? Amellett, hogy például kezükbe vegyenek egy verseskötetet, esetleg olyan formában is, hogy maguk is megpróbálkozzanak versírással?
F. M.: Meghirdettünk korábban az iskolán belül vers- és prózaíró versenyt, melyben a gyermekek többsége ugyancsak részt vett. De ahogy a programban is láthatta, a kicsik a koruknál fogva inkább a vicces versekhez ragaszkodnak, azokat kedvelik jobban, hamarabb meg is tanulják őket, míg a tinik, a 7. osztály például, már inkább szerelmes verseket választott, az aktuális érzelmeikhez leginkább passzolókat. Többnyire ők azok, akik a passzívak a közösségi tevékenységeinkben, ám most ők is igen aktívak voltak, és főleg szerelmi töltettel bíró verseket szavaltak. Minden korosztályt meg lehetett fogni a saját érzelmein keresztül.
Cs.L.: A speciális osztályban van egy kislány, aki maga is verseket ír. Nemrég volt egy speciális nevelési igényű diákoknak megrendezett járási találkozó, ahol ő például a saját versével szerepelt. Egészen jókat ír és meglepő gondolatai vannak.
Az iskola speciális osztálya is kivette a részét a rendezvényből. Köztük egy olyan sérült kisfiú is, aki nem beszél, mutista. Mégis kiállt az iskola elé és jelenlétével erősítve a többieket.
Hodossy Krisztina tanárnő szerint a rendezvény legbátrabb szavalója Pudmerecká Szófia volt, akit ugyancsak megkérdeztem a tapasztalatairól.
Ezen a különleges rendezvényen való részvétellel nagyobb kedved lett Neked is újabb és újabb verseket tanulni?
Igen, mindenképpen. Amikor a tanárnő felajánlotta, hogy jó lenne, ha én is szavalhatnék, mert bátrabb vagyok, elkezdtem én is verseket keresgélni, de végül ő talált egy nagyon szépet, ami végül elnyerte a tetszésemet, Ady Endrétől a Párizsban járt az ősz című verset. Azóta is többet elolvastam már, mégis ezt tartom a legszebbnek.
Tehát most már jobban szereted a verseket, mint korábban és hamarabb veszel a kezedbe egy verseskötet, mint például egy hosszabb regényt?
Ha kötetet nem is, kisebb, rövidebb verseket biztosan később is olvasni fogok.
Megfordult már a fejedben, hogy magad is írj?
Az írással nem szívesen próbálkoznék, én inkább elolvasom és megosztom másokkal. Meghagyom azoknak, akiknek tehetségük van hozzá.
A kötelezőkön kívül miket szeretsz még olvasni?
Az idézetek a mindenem. A közösségi oldalakon pedig rengeteg idézet van. Ott mindig akad olyan, ami a pillanatnyi hangulatomnak megfelelő. Sokszor magam nem is tudnám pontosan megfogalmazni, ilyenkor jobban szeretem leírva látni őket.
Tervezel később szavalóversenyeken részt venni?
Ha a tanárnők javasolják, akkor igen.
A családban jellemző, hogy szeretitek a könyveket és sokat olvastok, vagy ez inkább a Te érdeklődési köröd? Támogatnak otthon abban, hogy olvass és szavalj?
Inkább csak az én kedvelt elfoglaltságom, de a családom nagyon támogató. Büszkék rám. De sajnos sokat dolgoznak, így nem tudnak mindig eljönni, még akkor sem, ha a szülők meg is vannak hívva. Mindig szeretik visszanézni azokat a képeket, amik az előadások közben készültek.
Végül Mgr. Hodossy Krisztinát, a rendezvény megálmodóját kérdeztem, aki az egész rendezvény alatt konferált, terelgette a gyerekeket és verseket is szavalt.
Miért szervezted meg ezt a megemlékezést?
Április 11. a magyar költészet napja egy ünnepnap azok számára, akik szeretik a költészetet és a verseket. Én is így vagyok ezzel. Igyekeztem a lehető legtöbb tanítót és diákot bevonni, hogy valóban egy közösségi élmény legyen.
Eltértél az eddigi iskolai hagyományoktól és elindítottad a versfolyamot, mégpedig azzal a mottóval, hogy „Mindenkinek van hangja, olvass fel Te is!”.
Igen, a versfolyam egy merőben új forma, ami az iskolánkban eddig még nem volt. A célom az volt, hogy az összes diák, akiben egy pici hajlandóság is van, részt vegyen. Megszólítottam őket a témában, és elbeszélgettem velük, hogy jobban megismerjük egymást. Így olyan verseket, költőket ajánlhattam nekik, amik, akik testhezállóbbak voltak.
Mi volt a személyes motivációd?
Szerettem volna, ha ez a nap tényleg ünnepnap lenne. Én magam is nagyon szeretem a verseket, sokat olvasok és szeretném átadni a gyerekeknek ezt a képességet, az olvasás, ezen belül is a versolvasás szeretetének a képességét. Ugyanis ha magunk sokszor nem is vagyunk tisztában az érzelmeinkkel, nem tudjuk szavakkal kifejezni azokat, egy jól eltalált versben könnyen megláthatjuk azokat. S talán még válaszokra és gyógyírre is lelhetünk bennük.
Köszönöm szépen, hogy részese lehettem ennek a felejthetetlen élménynek! Krisztina zárszavaival búcsúzom én is:
„A vers legyen veletek, a vers legyen mindenkivel!”
Az 51 költemény listája, melyeket a résztvevők szavaltak:
Kristina Calu: Attilának
I. osztály:
Népköltés: hátamon a zsákom
Weöres Sándor: Hold és felhő
Weöres Sándor: Bodri
Móricz Zsigmond: A török és a tehenek
II. osztály:
Közös vers:
Eörzsi István: Az ördögfióka és a tündér
Nagy Éva: Álomhajó
III. osztály:
Petőfi Sándor: Füstbe ment terv
Csukás István: Sün Balázs
K. László Szilvia: Zebracsikó
Gyárfás Endre: Viziló a vidámparkban
IV. osztály
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Vesztergom Ágnes: Nagy kislányok titkai
Varró Dániel: Maszat-dal
Nemes Nagy Ágnes: Ki ette meg a málnát?
Osváth Erzsébet: Zsémbes Zsófi ébredése
Kovács Barbara: Csacsi
Lackfi János: Fiúk dala
K. László Szilvia: A kis lajkái Alajos
Petőfi Sándor: Mama
Speciális nevelési igényű gyermekek osztálya:
Weöres Sándor: Galagonya
Aranyosi Ervin: Barátságok
Miért?
V. osztály:
Kányádi Sándor: Április
Jelmezverseny
Szabó T. Anna: Útravaló
Mészöly Ágnes: Titokbogár
Kovács Barbara: Csacsi
Imbolygó iskola
József Attila: Kertész leszek
Csoóri Sándor: Csodakutya
Varázskréta
Kovách Barbara: Jó leszek
VI. osztály
Kecskéd Béla: Szól a tavasz
Gyulai Pál: Tavaszi reggel
VII. osztály
Wass Albert: Mert szeretlek
Illyés Gyula: könnyű
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Ady Endre: Párizsban járt az ősz
Ady Endre: Add nekem a szemeidet
Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz
VIII. osztály:
Wass Albert: A jó lelkek
Wass Albert: Szivárvány
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Juhász Gyula: Milyen volt…
Wass Albert: Titokvirágok
Wass Albert: Láthatatlan lobogó
Juhász Gyula: Mese
IX. osztály
Szabolcsi Erzsébet: Sóhajokba kapaszkodva
Wass Albert: A szív
Wass Albert: Üzenet haza