„A vers legyen veletek, a vers legyen mindenkivel!” – három beszélgetés a költészet napján Légen

A légi Benyovszky Rudolf Alapiskolában jártam az április 11-én, a magyar költészet napján megrendezett rendhagyó versfolyamon. Ennek kapcsán már leírtam saját élményeimet, de mivel elbeszélgettem az iskola igazgató- és igazgatóhelyettes-nőjével, egyik diákjával és az esemény szervező-tanítónőjével, hadd osszam meg most ezeket a rövid interjúkat is Veletek.

Elsőként az alapiskola igazgatónőjét, Mgr. Csiba Lydiát és igazgatóhelyettes-nőjét, Mgr. Fegyveres Mónikát kérdeztem a tapasztalataikról.

Minden évben rendeznek a magyar költészet napja alkalmából megemlékezést?

Cs. L.: Természetesen, de más formában volt korábban. Többnyire egy rövid emlékező beszéd és néhány vers töltötte ki a programot. Idén Hodossy Krisztina kolléganőnk karolta fel a rendezvényt.

51 vers hangzott el, ami igazán nem kis teljesítmény. Mi a véleményük erről?

F.M.: Igen, idén a közös versmondás jobban megmozgatta a gyerekeket. Általában csak meghallgatják a rendezvényeket, de most nagyon aktívak voltak, és kivették a részüket a feladat legjavából. A tanítók ugyan most kissé háttérbe szorultak, viszont ők komolyan lelkesedtek, és nagyon aktívak voltak. Jobb ez a forma, mint amikor mondjuk kivetítőt használunk. Ez így sokkal emlékezetesebb marad számukra.

A gyerekek mennyire válnak nyitottabbá a versek felé? Amellett, hogy például kezükbe vegyenek egy verseskötetet, esetleg olyan formában is, hogy maguk is megpróbálkozzanak versírással?

F. M.: Meghirdettünk korábban az iskolán belül vers- és prózaíró versenyt, melyben a gyermekek többsége ugyancsak részt vett. De ahogy a programban is láthatta, a kicsik a koruknál fogva inkább a vicces versekhez ragaszkodnak, azokat kedvelik jobban, hamarabb meg is tanulják őket, míg a tinik, a 7. osztály például, már inkább szerelmes verseket választott, az aktuális érzelmeikhez leginkább passzolókat. Többnyire ők azok, akik a passzívak a közösségi tevékenységeinkben, ám most ők is igen aktívak voltak, és főleg szerelmi töltettel bíró verseket szavaltak. Minden korosztályt meg lehetett fogni a saját érzelmein keresztül.

Cs.L.: A speciális osztályban van egy kislány, aki maga is verseket ír. Nemrég volt egy speciális nevelési igényű diákoknak megrendezett járási találkozó, ahol ő például a saját versével szerepelt. Egészen jókat ír és meglepő gondolatai vannak.

Az iskola speciális osztálya is kivette a részét a rendezvényből. Köztük egy olyan sérült kisfiú is, aki nem beszél, mutista. Mégis kiállt az iskola elé és jelenlétével erősítve a többieket.

---

Hodossy Krisztina tanárnő szerint a rendezvény legbátrabb szavalója Pudmerecká Szófia volt, akit ugyancsak megkérdeztem a tapasztalatairól.

Ezen a különleges rendezvényen való részvétellel nagyobb kedved lett Neked is újabb és újabb verseket tanulni?

Igen, mindenképpen. Amikor a tanárnő felajánlotta, hogy jó lenne, ha én is szavalhatnék, mert bátrabb vagyok, elkezdtem én is verseket keresgélni, de végül ő talált egy nagyon szépet, ami végül elnyerte a tetszésemet, Ady Endrétől a Párizsban járt az ősz című verset. Azóta is többet elolvastam már, mégis ezt tartom a legszebbnek.

Tehát most már jobban szereted a verseket, mint korábban és hamarabb veszel a kezedbe egy verseskötet, mint például egy hosszabb regényt?

Ha kötetet nem is, kisebb, rövidebb verseket biztosan később is olvasni fogok.

Megfordult már a fejedben, hogy magad is írj?

Az írással nem szívesen próbálkoznék, én inkább elolvasom és megosztom másokkal. Meghagyom azoknak, akiknek tehetségük van hozzá.

A kötelezőkön kívül miket szeretsz még olvasni?

Az idézetek a mindenem. A közösségi oldalakon pedig rengeteg idézet van. Ott mindig akad olyan, ami a pillanatnyi hangulatomnak megfelelő. Sokszor magam nem is tudnám pontosan megfogalmazni, ilyenkor jobban szeretem leírva látni őket.

Tervezel később szavalóversenyeken részt venni?

Ha a tanárnők javasolják, akkor igen.

A családban jellemző, hogy szeretitek a könyveket és sokat olvastok, vagy ez inkább a Te érdeklődési köröd? Támogatnak otthon abban, hogy olvass és szavalj?

Inkább csak az én kedvelt elfoglaltságom, de a családom nagyon támogató. Büszkék rám. De sajnos sokat dolgoznak, így nem tudnak mindig eljönni, még akkor sem, ha a szülők meg is vannak hívva. Mindig szeretik visszanézni azokat a képeket, amik az előadások közben készültek.

---

Végül Mgr. Hodossy Krisztinát, a rendezvény megálmodóját kérdeztem, aki az egész rendezvény alatt konferált, terelgette a gyerekeket és verseket is szavalt.

Miért szervezted meg ezt a megemlékezést?

Április 11. a magyar költészet napja egy ünnepnap azok számára, akik szeretik a költészetet és a verseket. Én is így vagyok ezzel. Igyekeztem a lehető legtöbb tanítót és diákot bevonni, hogy valóban egy közösségi élmény legyen.

Eltértél az eddigi iskolai hagyományoktól és elindítottad a versfolyamot, mégpedig azzal a mottóval, hogy „Mindenkinek van hangja, olvass fel Te is!”.

Igen, a versfolyam egy merőben új forma, ami az iskolánkban eddig még nem volt. A célom az volt, hogy az összes diák, akiben egy pici hajlandóság is van, részt vegyen. Megszólítottam őket a témában, és elbeszélgettem velük, hogy jobban megismerjük egymást. Így olyan verseket, költőket ajánlhattam nekik, amik, akik testhezállóbbak voltak.

Mi volt a személyes motivációd?

Szerettem volna, ha ez a nap tényleg ünnepnap lenne. Én magam is nagyon szeretem a verseket, sokat olvasok és szeretném átadni a gyerekeknek ezt a képességet, az olvasás, ezen belül is a versolvasás szeretetének a képességét. Ugyanis ha magunk sokszor nem is vagyunk tisztában az érzelmeinkkel, nem tudjuk szavakkal kifejezni azokat, egy jól eltalált versben könnyen megláthatjuk azokat. S talán még válaszokra és gyógyírre is lelhetünk bennük.