A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Zsófia Feigl
Az embereket mindig is foglalkoztatta, hogy hogyan is fog kinézni a világ néhány tíz, száz, ezer év múlva. Mi lesz a környezettel? Hogyan fog kinézni a társadalom? Mi lesz, ha kitör még egy háború? Egy pusztító járvány hogyan hat majd az emberiség sorsára? Milyen lenne a tökéleteshez közel álló társadalom? Rengeteg író alkotott meg az emberiségnek lehetséges jövőt. Ki szebben, ki annál borzalmasabban festette le a sorsunkat. Vajon létezik tökéletes társadalom, és annak mi az ára? Hogyan működhet egy teljes konformitást követelő rendszer? Mi lesz, ha a feministák átveszik az uralmat, vagy ha éppen szolga lesz minden nőből?
…
Orwell világhírű regénye 1948-ban jelent meg, de azóta sem veszített az aktualitásából. A műben lefestett társadalom párhuzamba állítható a totalitárius államokkal, elsősorban a sztálinista Szovjetunióval, és szemléletesen jeleníti meg a diktatúra jellemzőit. A kasztrendszerre épülő társadalmi felosztás mellett megjelenik a mindent uraló felső hatalom, a Nagy Testvér, aki mindent lát és mindent irányít. Sok utópisztikus történetre jellemző, hogy a nép élén egy engedelmességet követelő nagyhatalom áll, aki korlátozza az embereket. Megszabja nekik mit viseljenek, mikor mit csinálhatnak, még azt is, hogy mit gondolhatnak. Természetesen a kihágások büntetést vonnak maguk után. Orwell regényében a Gondolatrendőrség tesz arról, hogy az emberek a párt ideológiájának megfelelően éljenek, gondolkozzanak. Az 1984 világában Óceánia, Eurázsia és Keletázsia, a három nagyhatalom folyamatosan háborúban áll, az emberek nem szabadok, tudatlanok, elveszik tőlük a forradalom és a véleménykülönbség lehetőségét is.
A gondolat nélküli, gépies, konformitást az emberekre kényszerítő Állam jelen van Anthony Burgess 1962-ban megjelent utópiaregényében, a Gépnarancsban [7] is. A főszereplő, Alex, egy bűnöző fiatal, akinek a szemén keresztül látja az olvasó a világot, ahol az erőszakot kondicionálással próbálják kiölni a fiatalokból, negatív reflexek kialakításával akar belőlük törvénytisztelő polgárt nevelni, holott paradox módon ebben a társadalomban az állati ösztönök előtörése az egyetlen mód arra, hogy az embertelenségben emberek maradjanak, és megőrizzék a méltóságukat. Aldous Huxley 1932-es regényének, a Szép új világnak [8] a társadalma is jó példa a korlátozó hatalomra és a kasztrendszerekbe sorolásra. Ebben a világban az emberek társadalmi rang szerint vannak beosztva kasztokba, és a kasztjuknak megfelelő színű ruhában kell járniuk. Az emberiség gondtalan, fejlett a technológia, nincs többé háború és szegénység, mindenki boldog, de ennek ára van. Elveszett a család, a kulturális sokszínűség, az irodalom, a filozófia és a vallás is. Ez felveti a kérdést, hogy vajon a „tökéletes” társadalom mennyire tökéletes, vajon elég-e az, hogy minden óramű pontossággal működik, az emberek boldogok, vajon mekkora ár ez az igazi, mély érzésekért és a művészetekért?
…