Emlékszem, kislánykoromban izgatottan vártam a húsvéti ünnepeket. Húsvéthétfőn kora reggel, szinte a hajnali órákban megérkeztek az első locsolók. Na, jó, lehet, hogy csak nekem tűnt hajnalnak…
Szóval, kora reggel rendre megérkeztek a rokonok, hogy meglocsolják a ház asszonyait, leányait. Mondanom sem kell, alig vártam a pillanatot.
Vajon vízzel vagy kölnivel érkeznek az idén?
Arra is emlékszem, volt, hogy előző este azt tervezgettük anyukámékkal, bezárkózunk az egyik szobába, hogy ne tudjanak kiönteni bennünket az ágyból.
Vasárnap örömmel festegettük a tojásokat, gondosan elhelyeztük őket a kosárban, vagy egy tálban. Bár már tudtam, a húsvéti nyuszi igazából nem létezik, mégis megmaradt a hagyomány, miszerint kimentem az udvarra és friss fűből fészket készítettem, amibe aztán a szüleim beletették a csokinyuszit és a tojást. Hangsúlyozom: a csokinyuszit és a tojást! Nem pénzt, nem játékot, nem telefont, nem táblagépet…
Mi pedig a bátyámmal kicsattanó örömmel szedegettük ki a csokit a fészekből, amit aztán szépen beosztottunk, s nem estünk neki egyszerre az összesnek. Ez még igazi húsvét volt. Ma már nincs ilyen.
Az emberek hetekkel az ünnepek előtt azon törik a fejüket, hova menekülhetnének el, nehogy valaki bekopogtasson az ajtajukon. Sokan szinte irtóznak a húsvét gondolatától is.
Piros tojást az üzletben vesznek, ha egyáltalán vesznek. A locsolók előtt pedig bezárják a kaput, ajtót. A lányok bele sem mernek gondolni, hogy vízzel locsolják meg őket, hiszen tönkremegy a frizurájuk, elmosódik a sminkjük…
Ezért inkább a tökéletesen elkészített sminkjükben és frizurájukkal, a legújabb divatnak megfelelő ruhájukban gubbasztanak a tévé előtt, zárt ajtók mögött.
Nem látom ebben a rációt, de hát biztosan igazuk van. 🙂
A másik csoport kora reggel útnak indul, hogy véletlenül se találja otthon őket senki. A kisgyermekek már nem készítenek fészket, nem szedegetik az elpotyogtatott tojásokat. Elveszett az ünnep varázsa.
A húsvét közeledtével azon gondolkodom, vajon hogyan és mégis miért történt mindez? Miért nem akarunk együtt a szeretteinkkel, barátainkkal, ismerőseinkkel szórakozni, bolondozni kicsit? Miért zárkózunk el az ünnep szépségeitől?